Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
IO ♦♦♦(S'*«« Löl tsak felénk, és rettegő, ésigy a’ jónak megnyerésére elégtelen Imádság származik Sz. Jakab Apostol arra int bennünket, hogy a’ szükséges Jóságokat az Istentől egész- hittel és bizodalommal minden kételkedés nélkül kérjük, mert úgy mond; ,,a’ ki kételkedik, hasonló a’ tenger habjához, melly a’ széltől megindittatik, és ide ’s tova hányattatik , és azért ne állítsa az ember, hogy valamit vegyen az tJrtól” a). Azt gondolná, az ember, hogy a’ ki az Istenhez könyörög, tőle mindent kérvén , attól mindent is vár; és még is tagadhatatlan, hogy ha kételkedve bizodalom nélkül imádkozik, akkor az Istentől keveset vagy éppen semmit se láttatik várni. 2. Még azt is tapasztaljuk, hogy igen sok keresztény legfőbb foglalatosságát az ájtatosságba, és az igen sok imádkozásba helyliezteti, azonban, még is igen kevesen találkoznak, a’ kik azzal a’ hittel és bizodalommal imádkoznának, a’ miilyenért Kris- tus Urunk mindent megígért és a’ mellyet minden embernek annyira ajánlott , mondván: „Mindeneket, valamiket imádkozván kértek, hidjétek, hogy elveszitek , és meg leszen néktek” b). Mi gyakran és sokáig is imádkozunk, azonban ezer gondolatok ötlenek fejünkbe, mellyek félénké, és bizodalmatla- nokká tesznek bennünket. Gyakran neki indúlunk, de erőtlen törekedéssel, magunkból , mint mindenféle nyomorúságok , és gyarlóságoknak undok fészkéből ki költözködni, a’ minden jónak lakhelyéhez , ’s a’ tökélletességaek kútfejéhez vándorlani készülvén, azomban ; fel akarván az ég felé emelkedni , a’ nyakunkba kapaszkodó gyarlóságunknak terhétől, és még inkább bizodalmatlanságunktól le nyomatván, legottan viszsza esünk semmiségünkbe, és jóllehet a’ teremtményeknek legnagyobb jóságok, az Istenéhez hasonlíttatván tsak roszszaság lenne, a) Sz. Jak. i. 5. 6. 7. b) Mat. 11. 24.
