Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

ÖTÖDIK RÉSZ.

Az előbbeni Tárgynak folytatása. Mi-ltcppen vígasztal minket a’ Ilit?

gyarlóságunknak, az ellenségünk hatalmának, a’ nyomorult bűnös állapotunknak, és a’ méltatlanságunknak esmérése magában kétségbe ejtene minket, és ákkor a’ hit, melly mind ezeknek esmére- tére vezet, nem lenne fundamentoma a' kereszténységnek. Azok , a’ kik egy erős épületet kívánnak tenni, ki bánják előbb a’ porhanyós földet, és a’ futó porond homokot, hogy jó kemény földre tehessék a’ fundamentomot.—Hasonlóképpen a’ kereszt. Hit is, minekutánna el hárította tölünk a’ magunk erejébe, és az emberi segétségbe való bízást, méllyé k tsak el süllyesztenék az Idvcsségünk épületét, alap-kövül teszi a’ mi keresztényi Beménysé- günknek, az Isten hatalma és irgalmasságának, és az Úr Jésus Kristus, mint az új frigy - közbenjáró- eszközlöjq érdemeinek meg esmérését. És végtére hogy semminek hijjával ne légyen bizodalmunknak erőssége , hozzá kaptsolta ezeknek meg esmerésé- liez még azon isteni parantsolatnak tudását is, melly által kötelességünké tétetik azon álhatatos reménység, hogy az Isten ezen hatalma, és irgalmassága szívünkben foganatosán munkálódni , és minket részesíteni fog a’ Jésus Kiistus szent titkai érdemében , és gyümöltsében. — Ezen parantsolat , mellyel azúr Isten hülömbféle módon, több helyein