Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
tehát egyedül ez ö irgalmasságának jótéteménye , a' mint maga mondja , Sz. Pál Apostolnál „könyörülök, a’ kin akarok könyörülni, és irgalmazok, a’ kin akarok irgalmazni.“ :— Melly kegyelemre senki sem méltatlanabb, mint a’ ki meg nem akarja es- merni, és belső meg illetödéssel érezni arra való méltatlanságát. 2. Láttuk immár, hogy a'Zsidókat érő átoknak fő oka az vala, hogy vakmerőképpen el kitelték magokkal , hogy nékik igazságbélt jussok van az isteni kegyelemhez , tsupán azért, mivel Ábra hám. fiai, a’ kinek maradékait meg áldani olly jelesen meg Ígérte a' Jehova, és mivel az egész széles világon az vala az egyetlen egy nemzet, a’ melly az Istennek templomot szentelt volt fel, a’ ki neki áldozatot mutatott be mindennap, és a’ ki őtet ájtatosan tisztelte ; azért el bizakodtak azt mervén állítani, hogy az isteni malasztnak részesittetésében ők minden pogány nemzeteknél, a’ kik a’ bálványozásban , és minden bűnnek otsmányságában el voltak merülve, elsőbbséget, és nagyobb tekéntetet érdemelnek. De mivel ők ez által az alázatosságot és engedelmességet, mellyel minden embernek kell az Istenhez viseltetni, el hagyták, az Isten őket a* maga színe elől el rúgta , ki terjésztvén bőven drága szent malasztját azon pogány népekre, a’ mellye- ket a’ Zsidók nem is méltoztattak népnek nevezni , azokat inkább barmoknak, mint sem embereknek lenni tartván. — lia az Isten így bánt a’ Zsidó nemzettel, a’ választott, és minden népek felett olly annyira külömböztetett, és ápolgatott népével, miképpen fog mivélünk (kikit egyenként magánosán vévén) bánni, hogy ha fel fuvalkodók, és a’ magunk méltatlanságáról meg nem leszünk győződve i Azért hogy meg érdemelhessük az ó sz. malasztját, tanuljuk meg, melly nagy ingyen való ajándéka az az Istennek, Ó6 melly méltatlanok légyünk mi arra, vagy is inkább hidjük el, hogy mi 6i)
