Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
55 i». 5. Miért tulajdonítja Sz. Pál a’ keresztényi igazúlás, és örökké való boldogságnak meg nyerését mindég a’ Hitnek , és nem a’ törvénynek. 1, A’ Sz. Apostol fáradhatatlanul azt tanitja: hogy a’ törvény magában az embernek nem adja az igazolást és az örök életet, és hogy azt tsak a’ hit által lehet meg nyerni. — O ezen igazságot szüntelen friss emlékezetbe hozza, és pedig sokféleképpen, elkerülhetetlenül szükségesnek lenni tartván annak tetemességéröl meg győzni a’ Híveket. — De már most az a’ kérdés támadhat, hogy miért vezethet tsak a’ Hit egyedül, és nem a’ törvény az igazolásra, és az örök életre ? — Mellyre azt felelhetjük: hogy az Isten senkit se hágy igazúlni, és idvezülni, a’ ki nem igazán alázatos. — Már pedig tsak a’ Hit eszközli az igaz alázatosságot; a’ törvény ellenben az embert büsszke felfúvalkodóvá , és magát el bizóvá teszi , nem ugyan magában a’ törvényben mintha hibás fogyatkozások lennének, hanem az embereknek rósz indúlatjok által, mellye- ket maga erejével meg zabolázni nints a’ törvénynek tehetségében, sőt inkább alkalmatosságot nyújt az embereknek, hogy annak (a’ törvénynek) viszsza- élésével meg átalkodjanak a’ roszszaságban. Mert ámbár a' törvény igen igazságos, szent, és félséges jó rendszabásoknak meg tartását tész kötelességül , de mindazonáltal mivel világosán arra az embert nem tanitja, hogy magán kívül kelletik az Isten malaszt jában , és a’ közbenjáró Jésusnak hitiben keresni azon nagy tekéntetet érdemlő Rendszabásoknak be telyesitésére való készséget, minthogy az Apostolnak mnndása szerént ,,a’ törvény néni a’ hitből vagyon“ a) az ember abból könnyen a) Rom. 10, 11.
