Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
33 lelki - tehetségek gyengébb részében némelykor támadni szokott háborgás, és félénkség velek gyakran elhiteti, hogy a’ nélkül szűkölködnek; melly okból Sz. Bernárd eképpen bátoritja , és vigasztalja az illyen Istenfélőket: „Sokan vágynak úgy mond ezen Sz. Atya, kik azon panaszosodnak, hogy ritkán érzik ezen leg édesebb mézet felül haladó, a’ mint azt a’ Sz.Irás nevezi — kellemetes meg ille- tödést, és bájoló gyönyörűséget. De az illyenek meg nem gondolják, hogy az onnét jön, mivel az Isten őket a’ késértések és viaskodások által gyakor- lani akarja, és hogy ök az által sokkal nagyobb lelki erősséget, és bátorságot mutatnak, ha a’ Jóságoknak gyakorlásában, nem az abban található lelki gyönyörűségért fáradoznak, hanem magáért a’ Jóságért, tsupán az Istennek tetszeni való Kívánságból igyekeznek minden erejekböl, noha nem egész’ örvendetes meg elégedésekkel jót mivelni. — Mellyre való nézve nem is lehet kételkedni, hogy a’ ki ezt tselekszi, tökélletesen követi a’ Sz. Prófétának azon idvességes Intését „Örvendjetek az Úrban mert a’ Próféta nem annyira értvén azon gyönyörűséget, melly a’ kellemetes meg illetödésböl származik,mint inkább a' jóságos tselekedeteknek gyakorlását, a’ mellynek elmulhatatlan következése, az igazi gyönyörűség, minthogy az efféle lelki öröm tulajdonképpen már azon boldogsághoz, mellyben menyekben részesülni reményiünk — maga pedig az illyes istenes gyakorlás, azon igaz lelki Örömmel meg áldó jóságokhoz tartozik, mellyeknek eszközlésében egesz életünket tölteni köteleztetünk a)." 5. És tsak ebben az értelemben telyesithetik be az igaz Keresztények Sz. Pál Apostolnak azon nevezetes Tanítását: „A’ Kristus békesége örvend ezen a’ ti szivetekben, mellyre hivattattok b).”~ A' a) S. Bern. Seri», 5, in Quadrag.n.7. l»)Kclos,3, 15.
