Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
3i teljesítésében egyedül találhatott. íme menyire meg alázta ötét az ö véghetetlen szeretete í hogy fel bátoríthassa, és meg vigasztalhassa a’ gyarlóbb , és gyengébb Híveit az ö nyomorúságokban, félelmekben , szomorúságokban, és minden örömnek, és vígasztalásnak fogyatkozásában, a’ mellyet szenvednek a’ keresztényi életnek tövises ösvényén. És hogy mindezeknek, mind a’ legtökélletesebbek- nek is meg mutassa, hogy mindent fel kell örömest áldozni az Istennek, az engedelmességben hej- lieztetvén a’ leg nagyobb szervilisét, és abban, ha az ö szeretetéért minden más örömtől, és vigasztalástól való meg fosztatást örömmel el szenvedünk kivévén, a’ melly az ö szent akaratjának teljesítéséből származik. 3. Midőn érzékenységeinkben, szív szoronga- tás, félelem, és szomorúság által háborgattatunk, lelkűnknek felségesebb részében öröm, és békesség uralkodhatik. És tsak ez az igazi öröm, és bekesseg , ámbár azt a’ képzetesünket, és érzékeny- ségünket el fogó bú, és félelem miatt nem mindég tapasztalhatjuk. Írva vágyon, hogy az istenfélő nem az érzékenységeiben, hanem a’ hitben él. — Midőn a’ fel szentelt Pap keresztel, az Úr testét meg áldja — a’ bűnösöket bűneitől fel ol- dozza, ö nem érzi magában azon isteni hatalmat, melly által a’ Kristus Jesusnak az oltáron testi kép- pen való jelen létét eszközli — a’ lelkeket a’ Pur- gatóriumból kiszabadítja, és a’ bűnösöknek, vétkeik meg botsátása áltál , mellyet a’ keresztség , és Penitentzia szentsége által viszen véghez, mennyeknek ajtaját meg nyitja, \alamint azok sem érzik, a’ kik ezen szentségekben részesülnek mágokban azoknak tsudálatos erejét, és be hatóságát, azonban még is arról se egyik, se másik közülök nem kételkedik , azoknak foganatosságokról nem az érzékenység, hanem az eleven hit által teljesen meg győzvén magokat. II j formán kell ítélnünk
