Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

278 *wi3«í

ö drágalátos Sz. Vére által meg váltatván. Ö azt akarja, hogy a’ Hívek magokat mint már fel támasz- tattaknak, és mennyeknek országában vele már uralkodóknak tekéntsék , minthogy nem tsak meg nints nekiek tiltva, hanem mindnyájoknak parantsolva is van minden ki vétel nélkül, hogy erősen reményl- jék, hogy a’ választottak közül valók, és mennél erősebb lesz ezen Reménység, annal hathatósabb erejű lesz az , az ő álhatatosságoknak meg tartására minden késértések ellen, és mind azoknak meg vetésére , a’ mik az élettel el fognak múlni.

12. Még maga az a’félelem is: hogy talán nem tartozunk a’ Választottak közé, nem hogy gyengítené, sott inkább erősíti ezen álhatatos reménységet, minthogy az efléle félelemmel, a’ mint már azt felyebb meg mutattuk, az Ür Isten mint hathatós eszközzel él a’ Választottak eránt való el rendelésének végre hajtására, melly eszköz egy a’ leg foganatosabbak közül való az idvességre a’ keresztényekre nézve közönségesen, és egy fő tárgya az Úr Jesus Kris- tus, és a’ Szent Apostolok tanításoknak, és végtére egy uj indító ok a’ bizodalomra. Szent Pál igen jól tudta meg egyeztetni az el-kárhoztatásról való félelmet a’ leg elevenebb bizodalommal. Én úgy futok mondván, nem mint bizonytalanra, úgy hartzo- lok, nem mint a’ levegő eget vervén, hanem verem a’ testemet, és szolgálat alávetem, hogy ne talán midőn egyebeknek prédikállottam , én magam meg ne vettessem, a) és még is felyebb láttuk, melly nagy bizodalommal mondta légyen: hogy ötét se az élet, se az halál, se az ördögök el nem választhatják az Úr Jesus Krístusnak szeretetétöl.

»3. Végtére láttuk azt is , hogy az illyen Reménység ha egész Arégig álhatatos, és tántorithatlan, bizonyos jele légyen az Istentől való örökre tartó Választatásnak. Éz mi itten nem tartjuk azt szükséa) Korint. í, 9. 36. íj.