Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

reménylése, és azon belső meg győződés, bogy az Úr Isten azt számunkra tartja, serkentheti fel bennünk ezen jó indulatokat,

9. Hogy az Úr Isten a Szentségeket rendelte, annak egyik fő oka az : hogy annál bizonyosabbá tenne bennünket igéretinek be telyesitésekröl, és hogy azokat annál bizonyosabban alkalmaztatnánk magunkra. A.’ szentségek szembe tűnő jelei az Ígért kegyelmeknek, az az: ollyan jelek, a’ mellyek ne* künk jót állanak az Istennek ígéretéért, a’ mellyek azokat reánk alkalmaztatják, és a’ mellyek mint egy zálogai, és petsetei az Ígéretek hitelének, kiváltképen pedig az oltári szentséget szerzetté az Úr Jé- sus Kristus, (a’ melly egyszermind áldozatja, és szentsége is az ö szent testének, és Vérének) leg bizonyosabb zálogául a’ meg Ígért örökké való életnek ; minket a’ felöl bizonyossá tévén, hogy a’ ki eszi ezen életnek kenyerét, ezen eleven kenyeret, örökké fog élni; hogy a’ ki eszi az Ö testét, ésiszsza az ö vérét, annak már örök élete vagyon, minthogy már annak kezdete, és záloga nála meg vagyon, és mivel az ötét az utolsó napon fel támasztja. Az Úr Jésus Kristus ezen ígéretét gyakran megújította örömest, hogy a’ felöl annál bizonyosabbá tenne bennünket, és az által minden bizodalmatlanságunkat el távoztatná. üzen Sz. Áldozat ugyan azon egy időben közönséges áldozat egyszersmind , és különös személyes ; az egészen mindnyájunkért közönségesen , és ugyan egészen, különösen mindegyikünkért való lévén, Jésus Kristus meg nem elégedvén avval, hogy a keresztfán az egész világnak idvessé- géért közönségesen Sz. Testét, és Vérét fel áldozta , avval azon kívül mindennap még különösen áldozatot is tesz, hogy kinek kinek különösen része lehessen az ö kínszenvedése, és halala gyümöl- tsében. úgvan azon test, a’ melly egyszer a’keresztfán fel aldozfatott mindnyájunknak idvességéért, fel áldoztatik mindennap a’ mi oltárunkon kinek ki275