Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

lasztottait bizonyossá tette az őrök életnek, és az annak bírására vezető szükséges eszközöknek, és isteni malasztnak meg adása felöl, egy altaljában bizonyosak, tsalhatatlanok, és változhatatlanok: „A’ kiket az Isten elére meg ismért, eleve is el rendelte hasonlókká lenni az ö lia ábrázatjához, hogy ö első szülött légyen a’ sok atyafiak közt. A’ kiket pedig eleve el rendelt, azokat hitta is, és a’ kiket hivott, azokat meg is igazította, a’ kiket pedig meg igazított, azokat meg is ditsöitette. Mit mondjunk tehát ezekre ? Ha Isten velünk, kitsoda ellenünk a).” A’ választottak mindnyáján meg hivattattak a’ hitre , és a’malasztra, mindnyájan meg fognak igazulni, mindnyájan álhatatosak maradnak egész végig, és az Isten mind ezeket a’ malasztnak ereje által fogja bennek eszközölni a’ nélkül, hogy őket meg fosztaná szabad akaratjoktól, úgy hogy hatalmokban álhatna a’ malaszt be folyásának ellent is állaniok, ök mindnyájan ditsöíttetni fognak, egv se kárhozik el közülök, soha se a’ földön, se pokolban nem lesz ollvan fortély, vagy erő, a* melly őket el választhatná a’ Krisztus szeretetétöl, a’ mint azt Sz. Pál ugyan azon helyen nyilván tanitja.

2. Az Apostolok ezen Tanitást magától Kristus Urunktúl tanulták. „Minden a’ mit nékem ád az Atya, én hozzám jö , és azt, a’ ki én hozzám jö, ki nem vetem , mert alá szállottam mennyből, nem hogy az én akai'atomat tselekedjem, hanem annak akaratját, a’ ki engem küldött. Ez pedig az Atyának, a ki engem küldött, akai’atja, hogy valamit nekem adott, el nem veszessek abból, hanem fel tá- maszszam azt az utolsó napon b).” „Az én juhaim az én szómat hallgatják, és én ismérem azokat, és követnek engem, és én örök életet adok nékik, és el nem vesznek örökké, és ki nem ragadja azokat senki kezemből. Az én Atyám a’ mit nekem adott,

268

a) Fái Rom. 8, 29. b) Sz. János 6, 37. etc*