Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
265 „Két változhatatlan dolog által (t. i. az Isten ígérete , és esküvése által) mellyekben lehetetlen az Istennek hazudni, igen erős vigasztalásunk vagyon, a’ kik futottunk az élőnkbe tétetett reménységnek meg fogására, mellyet tartunk, mint lelkűnknek bátorságos, és erős vas matskáját, és melly bé megyen a’ leg belsőbb suporlátig, a' hová az elöljáró Jésus mi érettünk bé ment, ki Melchisedech rendi szerént fő pappá lett örökké.” X. $. A' Reménységnek álhatatossága, és ingadatlansága az Isten igéiben van fundálva. 1. Ez az a’ mit Sz. Pál világosan tanít a’ Zsidóknak irt Levelében, a’ hol inti őket, hogy álha- tatosak maradjanak a’hitben , és Reménységben, követvén a’ régi Igazaknak példáját, ,,a’ kiket az Ur Isten külömbféle nagy próbálásokra tett, hogy őket szent Ígéretének méltó törökösei kívánjuk , hogy ki ki közületek ugyan azon szorgalmatosságát mutassa a’ reménységnek be telyesitésére mind végig, hogy ne legyetek restek, hanem azoknak követői, a' kik a’ hit, és a’ békességes tűrés által örökösi lész- nek az ígéreteknek. Mert az Isten Abrahámnak ígéretet tévén, mint hogy senki nem volt nagyobb, a' kire eskünnék , ö magára esküdt mondván: Bizonyára meg áldván meg áldalak téged, és meg sokasit- ván meg sokasitlak téged. És igy hoszszú tűréssel várakozván meg nyerte az ígéretet. Mert az emberek magoknál nagyobbra esküsznek, és minden ö vete- kedéseknek vége, a’ meg erősítésre az esküvés. Mellvben az Isten bövségesben akarván meg mutatni az ígéret örökösinek az ö tanátsának változhatat- lanságát, esküvést vetett közben, hogy két változ- hatatlan dolog által, mellyekben lehetetlen az Istennek hazudni, igen erős vigasztalásunk légyen.” így tehát a’ Sz. Apostol a’ reménységnek álhatatosságátr
