Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

láttám, szabadíts meg engem az én Üldözőimtől, mert el hatalmaztak rajtam. El külde a’ magasságból , és fel vön engem , meg mente engem az én igen erős ellenségemtől, és engem igen gyűlöltek, mert hatalmaztak rajtam, az Úr lön oltalmam, és Ili vün engem a’ tágasra, meg szabadba engem, mert kedvelle engem. Az atyám , és anyám el hagytak engem, az Ur pedig fel vött engem. Az Úr az én szabadulásom, kitől féljek, ha tábor áll ellenem, nem fél a’ szivem ha hartz támad ellenem, én abban bizom.” a) Fordítsuk tehát hasznunkra mind azon nagy próbálásokat, és nehéz , és tetemes alkalmatossagokat , mellyekkel reménységünk késértetik, hogy az által nagy gazdagságokat gyűjt* sünk magunknak az Örökké való életre, és hogy az Istennek könnyen annak bizonyság jeleit adhassuk, hogy tsak egyedül az ö véghetetlen hatalmába , és jóságába bíztunk minden viszontagságainkban , és hogy erősen hiszszük , hogy az ö segétsége nekünk elegendő a’ Pokolnak minden intselkedése, és erőszakoskodása ellen,és hogy mi telyesen hiszszük azt, a’ mit az Ur Jésus Kristus az ö Sz. Apostola áltál mondptt nekünk. „Elég neked az én malasz- tom , mert az erő az erőtlenségben végeztetik el.’* b) Ha Isten vélünk kitsoda ellenünk ?

IX. $.

Melly erősnek, és ingadatlannak kelletik lenni a* keresztény Reménységnek, hasonlítások által mutat- tatik meg a’ Sz. Írásban.

1. Az írás külömbféle hasonlításokkal él a* keresztény Reménység erejének ki fejezésére , azt némellykor Sisaknak képe alatt adván elünkbe.

a6i

a) Zsolt. 36 — 141 —17 — 26. b) Pál Kor. II. 12. 9. — Rom. 8. 31.