Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

«53

latosak, és cl nem távoztok az Evangeliomreménységétől.” a) — Íme ! lásd honnét függ Sz. Pál igéi szerént, a’ mi szentségünk: a’ hitben t. i. , és a’ reménységben való ingadozhatlan alhatatosságtól.

VII. 5.

A’ Reménységnek még a’ leg nagyobb veszedelmekben se kell meg gyengülni.

j. A’ minket ezen a’ világon körül vévö késértések , és veszedelmek soha bennünket meg nem szűnnek ostromolni, hanem tsak ollykor ollykor váltják fel egymást — Ezek közül némellyek a' többieknél sokkal alkalmalosabbak meg gyengíteni bennünket, de a’ Reménységnek mindég változhatatlanúl ugyan azon egynek kell maradni, t. i. álhatatosnak és tsügghetetlennek, úgy a’ leg nagyobb mint a’ leg kissebb veszedelmekben , minthogy azon fundamen- tomok, a’ mellyeken az építtetik , változhatatlanok. „A’ Jésus Kristus tegnap, és ma, ugyan azon mind örökké is.” b) Az ö hatalma, és jósága mindég egy arányú. ö a’ mi reménységünknek álhatatos, és meg mozdul hatatlan kő sziklája , és alapköve. — Az ö kegyelme nélkül a’ leg kissebb veszedelem is földhöz tsapna bennünket, ellenben az ö malasztjá- val a’ leg nagyobb veszedelmeket is lábainkal tapossuk. Az mi nekünk el kerülhetetlenül szükséges a' leg kisebb, és elegendő a’ leg nagyobb, és a’ leg végsőbb veszedelmekben. Hüségtelenség , avagy vétkes bizodalmatlanság lenne tőlünk leg kisebbet is kételkedni azon, hogy neki lehet, és akar is adni gyözedelmet minden, még a’leg erőszakosabb késértésünkön is: mert vallyon, nem egyformán nagy e’ az 0 hatalma, és jósága bennünket az egyikben úgy, mint a’ másikban meg oltalmazni ?

a) Pál Kólót», 10. 93. — iaa. 23. b) Pál, Horn, 13. 8.