Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
sen minden keserűséget, és bajt, leg alább bizonyosan könnyebbíti azokat, és a leg nehezebb er- költsi jóságoknak gyakorlását sokkal elébb segéti. A’ Reménység azon öröm által, mellyet az őrökké való jutalomnak várása fel gerjeszt, hathatósan tágít a’ szívnek szorongatásán, es abban fel lobbantja azon szent tüzet, melly által égő kívánsággal ragadtatik mind azoknak hiv be teljesítésére , a’ miket az Isten parantsol , és nem tsak állandó erőt ád neki, hogy az isteni rendeléseknek szoros utján tántoritatlanúl járhasson, hanem hogy azon leg [nagyobb könnyűséggel is futhasson a’ Sz. Próféta mondása szerént. ,,Meg hajtottam a’ szivemet a’ te igazságidnak meg tselekedésére örökké a' jutalomért A’ te parantsolatid után futottam, midőn a' szivemet meg tágasitottad.“ a) Nem tudod e’ kérdezi Isaias Próféta, avagy nem hallottad e’? Az Isten örökké való Úr, ki a’ föld határit teremtette , meg nem fogvatkozik, se meg nem fárad; ki a’ meg fáradottnak erőt ád, és azoknak, a’ kiknek nints, erősségeket és vastagságokat meg sokasitja. El fogyatkoznak a’ gyermekek, és meg fáradnak, az iff jak az erőtlenség miatt el esnek, a’ kik pedig az Urban bíznak, meg változtatják erejeket, szárnyok kél, mint a’ sasoknak, futnak, és el nem fáradnak, járnák, és el nem fogyatkoznak“ b). 3. Egy keresztény, a’ kinek igaz hite, és reménysége Aragyon , nem bánja, hanémellykor nehézségeket, és bajos alkalmatlanságokat szenved kötelességeinek telyesitésében, azonban ezen baj, és fáradtság az helyett, hogy ötét attól el vonná, inkább arra éleszti, és lelkesíti; nints is jobban meg elégedve a’ jóban való munkálódasa, mint mikor az valami áldozatjába került, akkor nagyobb bizo- dalommal jelen meg az Isten előtt, minthogy ezen 236 ***&*** a) Zsoltár, ng. 11. 3«, b) Isaias. 40. ttg.
