Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
228 zékenytelenné válván, azt egy nyűgös járomnak, vagy egy tűrhetetlen tehernek lenni tartja. Márpedig tsak a’ Szent Religió az, a' mellyet az Isten nekünk ki merithetetlen vigasztalás, öröm, békesség, bátorság, és isteni kegyelem kútfejéül ajándékozott; mellyböl könnyen érthetjük, hogy tsak a’keresztény Reménység lehet az, a’ melly a’ Religiót szükségessé teszi az embernek, és azt az ö boldogságával fel bonthatatlanúl öszsze kaptsolja, melly aztat neki kedvessé, és örvendetessé teszi mind azon meg betsülhetetlen javaknak el érése által, mellyeket neki igér , végtére hogy tsak a’ Religió lehet kútfeje a’ mi békességünknek, bátorságunknak, és hálá- adóságunknak, a’ miért is kívánnunk kellelik, hogy a’ szivünknek leg belsőbb rejtekében mindenkor uralkodjon, és hogy soha meg ne szűnjünk a bizo- dalomnak leg elevenebb indulatjával viseltetni a’ Re- ligiónak minden igazságai, és rendelései eránt $ ezen tzélra pedig vezetni kelletik bennünket az Istennek, az írásnak több helyein ki nyilatkoztatott szent akaratjából, a’ keresztény Reménységnek, a' mint azt már meg jegyeztük , és továbbá még bővebben meg mutatjuk. 2. „Az Igaz a’ Hitből él a).” Ez azon fő rendszabás, mellyet Sz. Pál Apostol Habakuk Prófétától költsönözött, és a’ mellyet három Levelében elő hoz, azt egész tanításának egyik fő fundamentomáúl meg állapítván. Azonban nem tsak egyedül a’ Hitből él az Igaz , hanem a’ Reménységből, és szere- tetböl is. Es ennek a’ három isteni jóságnak gyakorlásokban van helyheztetve a’ keresztény Igazság, és az Igaznak egész élete, a’ leg gyengébb kezdetétől fogva igazulásának, egészen annak végső tökéllc- tességéig. Valamint az nintsen az életnek tsak egy bizonyos idő korához kötve, a' mellyben a’ keresza) Zsid. 1, 17.
