Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
323 sége, a’ ki illyen hasznos tserét örömest nem tenne ? Egy véghetetlen, és folyvást lévő irgalmasság, melly- ré szükségünk vagyon, hogy az Isten benne minket részesítsen, nem érdemli e’ meg, hogy azt egy, ugyan szakadatlan, de olly könnyen felebarátunkhoz viseltethető szánakozás, és irgalmazás árrán meg vegyük a) ? ii. Azon kéntelenség, melly által el kelletik békességesen tűrni gyarlóságunkat, és hibáinkat, az elmének , a’ változó gondolatok által való háborodá- sa, indulatunknak dühös tusakodása, a’ belső háború, mellyel önnön magunk ellen pártütösen törekedünk , a’ már jó már unatkozott rósz kedvünk , mind ezek nem arra intenek e’ bennünket, hogy felebarátunkban is mind ezen gyarlóságokat békességesen szenvedjük ? — Ha ti önnön magatokat ollyanoknak nem tehetitek, a’miilyeneknek akaraátok; hogy kivanhatjátok , hogy masok kényetekre alkalmaztassák mindenben magokat hozzátok ! Ti parantsolhatvau magatokkal, még se engedelmeskedtek tulajdon magatoknak, ti olly sokszor parantsoljátok heves indulatotoknak, elmétek hánykodó habjainak, és helytelen kivánságtoknak, hogy le tsillapodjanak, és ók niég is veletek szembe állanak, ellenetek szegezni bátorkodván magokat úgy , hogy nem mind azt tselekszitek, a’ mitakartok; melly igazságtalanok lennétek tehát, ha azt rósz névén vennétek, hogy mások akadályt tesznek, és ellent mondanak némellykorkivánságtoknak? A’Teremtő, és a’teremtett mindeniségnek Ura el tűri, hogy a’ teremtményje ellene kelhessen akaratjának, és által mérészelje hágni parantsolatjait, és egy semmiből teremtett állat el ne szenvedje, ha más nálánál semmivel se alább való teremtmény gyarlóságából neki némelly- kor ellent áll, és meg szegi az ö akaratját? a) De Imitat, Christ. 1. I. C. c, 16. 11. 2.
