Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

38

megalázván, el tsüggeszt, és félénké tesz bennünket, és ha eleintén annyira nem is vetetünk tőle, hogy bujdoklanánk az Isten színe elöl, a mint azt az első és fö bűnös tette a’ Paraditsomban, leg alább azt viszi véghez, hogy az Istenhez, mintegy véghetetlen igaz , és irtóztató kemény Bíróhoz , rettegve , és azon alázatos bizodalom nélkül járuljunk, a’ mellynek buzdítani kellene imádságunkat, és a’ mellyet a’ Sz. írás nékünk olly annyira a jani.

3. Az ember nem igen szokott félni ezen bizo- dalmatlanságnak nyughatatlanságnak, szomorúságnak, és lelki háborodásnak veszélyes következéseitől , mellvek mind azon által tsak hirtelen szivünkben olly iszonyú rendetlenséget inditnak ; hogy gyakran kevés napok alatt az által Idvezségünk kikötő helyétől olly meszsze vettetünk, hogy ahoz több esztendők múlva alig érhetünk többé nagy nehezen víszsza ; a’ miből is végtére könnyen kétségbe esés, vagy az ollyan embernél az az eleven , és mély hiedelem támadhat; hogy az Isten ötét örökre meg vetette, és cl hagyta légyen, és hogy a’ leg jobb Gyóntató Atyáknak tanátsai is ötét többé , nem or- vosolhatják, sem azon veszteséget, mellyet szenvedett , helyre nem hozhatják.

x.

Az efféle késértet még veszedelmesebb életünknek vége felé.

1. Méltán lehet attól tartani, hogy az illyen késértés, meily a’ felettébb való félelemből, és bi- zodalmatlanságból ered, életünk fogytán hatalmasabb, és erőszakosabb ne legyen, minthogy akkor minden környülállások alkalmasabbak azt erősebbé tenni. És Idvezsségünknek ellensége is, a’ki tudja, hogy még tsak egynéhány szempillantásnak Ura , és hogy már nints mit késnie,semmit el nem nnilaszt,hogy kettős tülekedéssel ezen utolsó órát hasznára for-