Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
12 egészen elfojtják benne az Isten irgalmasságának magában való érzését, és az azért tartozó haladatosságot, a’ mi is neki új akadályt tészen az ájtatos- ságban, és az által nyerendő isteni malasztban. Mert a’mint Sz. Bernard mondja: ,,a’ haládatlanság ,,egy ollyas forró meleg szél, melly ki szárasztja ,,a’ malasztnak forrását, és meggátolja annak reánk áradó özönét.” v. 5. A’ bizodalmatlanság akadályoztatja az Istenhez vise lendö szeretetet. 1. A’ mi olly annyira meggyengiti az isteni kegyelemnek , és irgalmasságnak érzését , szükségképpen meg erötleníti az Istenhez ATaló szeretetet is. Mert tsak annyiban szerethetjük az Istent, a* mennyiben nekünk szcretetre méltónak tetszik és tsak abban a’ mértékben lálszatik szcretetre méltónak lenni, a mellyben nagyoknak tetszenek előttünk, és a’ mennyire szhünkre hatnak mind azon javak, a’ mellyeket már tőle vettünk, és a’ mellyeket még tőle venni reményiünk. Nem is lehet egy olly kétségbe esett keresztényt képzelni, a’ ki meg lévén arról győzve, hogy az Isten ötét szereti, és pedig úgy annyira, hogy ötét örökre részesitni kívánja egyetlen egy fiának mennyei ditsöségében és Országában , — viszontag az Istent ö is szeretni nem akarná , valamint ellenben az is képzelhetetlen, hogy valaki szerethessen, a’ ki tudja, hogy nem szerettetik, a’ ki azt hiszi, hogy útáltatik, és a’ kinek ninls az a’ vigasztalása, hogy szeretete által másnak tetszhessék. Az istenes életnek egész létele a szereteten van épülve , maga azonban a’ szeretet tsupán tsak attól az eleven hittől, és meg gyözet- teléstöl függ: hogy az Isten szeret bennünket. Azért is mindenek felett szükséges, ezen hitelt, mint meg mozdúlhatatlan erős fundamentomat az
