Wittmann József: Miért ellenzi az anyaszentegyház a vegyes házasságokat? : Egyházi beszédekben Viser után magyarosította Wittmann József (Pozsony, 1841) - 02.490

II. A’ sz. Atyák nyilatkozásai és egyházi zsinatok végzései a' vegyes házasságok ügyében

35

kot. A1 házassági kötésnél szerinte első a1 hit; mert szentekkel leszel szent, istentelenekkel istentelen. Ha ez már más viszonyokban érvényes; mennyivel inkább a1 házasságnál, hol egy test és lélek van? Azért óvd magad,, ó keresztény, leányodat más hitűnek adni! Óvd magad más vallásit személyt nőül venni. Itten valódi házasságnak helye nem lehet ; ugyan is, hogy lehet az ember szerelemben egyező, miután hitben különböző? Itt a1 kölcsönös épületességnek , és a’ vallásbeli kötelességek gyakorlatának helye nem lehet. Egyesített imádsággal kell a1 házasoknak Istenhez könyörögniük. A1 hithagyás veszélye is nagy: „sokszor megcsalták már az asszonyi ingerek a1 leghősebb kebleket, és hithagyáshoz vezették.“ (yle Abraham. 1 9.J — Epen oily nyomadékosan beszél sz. Ambrus, Virgilius trienti püspökhöz irt levelében, a1 vegyes házasságok ellen. Arra inti ö ezen tiszttársát, oktatná a1 népet, ne hogy idegen , hanem keresztény családokkal lépjen házasságra; ő az illyenek szentségi jellemét kétségbe hozza : „minthogy magát a1 házasságot papi áldás által kell szentesitni; hogy lehet itt házasságról szó, hol vallási egység hiányzik?“ — Ismételve beszél ő az elcsábítás*! veszélyről, Samson szomorii esetére emlékeztetvén.

A1 görög egyházi atyák , mint Athanáz, Bazil, aranyszáju sz. János 's t. majd még jobban harczollok a1 más hitüekkeli öszeköttetés ellen. Az utolsó azon sajnálkozik , hogy sokan gondolatlanul, hamarkodva kötnek szerelmi kötéseket ; mert félhető, hogy az ember eretnekkeli szerelmes viszonyban elvész. — Mi több, Ephrem még végintézetében óv a' különhitüek— keli társalkodástól, és azt elátkozta, ki velük viszonyban van. Később, t. i. a1 hetedik század3 *