Wittmann József: Miért ellenzi az anyaszentegyház a vegyes házasságokat? : Egyházi beszédekben Viser után magyarosította Wittmann József (Pozsony, 1841) - 02.490

I. A’ sz. írás tanítása a’ vegyes házasságról

10

néphez: hogyha a’ közöttetek lakó nemzeteknek tévelygéseikhez ragaszkodnátok, velek házasodás által összeszövetkeznétek, és barátságot kötnétek; eleve tudjátok meg: hogy a’ ti uratok Istenetek el nem törli azokat előletek ; hanem verem, és tőr gyanánt lésznek néktek, verni fogják oldalatokat, és szálkák lésznek szemeitekben, miglen elvesztek e’ boldog földről, mellyet Isten adott nektek, fJós. 23, 12 — 14.) Ezen fenyegetés be is teljesedett, mert bírák V. k. olvassuk: hogy Izrael népe fiait pogány leányokkal, ’s leányait bálványozó férfiakkal házasítá össze. Ez által maga is bálvány imádásracsábittatott, úgy hogy Istenéről megfelejtkezve Baalirn ’s Astharoth hamis isteneknek szolgált. Az Ur pedig látván ezen iszonyatot, felháborodott Izrael felett, és nyolcz évi szolgaságba engedé át a’ Mesopotámi királynak. Ezdrás, ki Artaxerxes király parancsára zsidók oktatása végett Jeruzsálembe ment, hallván, hogy ezen nép pogány leányaikkal, ’s fiaikkal házasságra kelt, ’s sz. magvát összekeverte a’ külföldi népekével, bújában ruháját, haját, *s szakállát tépvén, elkeseredve magánosán zokogott egész estáldozatig. Csak most ébrede fel rémletéből, térdre esvén, kiterjesztett karokkal, keserves könnyek közt panaszkodott Istennek a’ nép gonosz tetteiről, és bocsánatért rimánykodott. (Ezdr. 10 .) A’ nép maga inegvallá bűnét, és zokogás ’s sirás közt kiálta: Istenünk ellen vétkeztünk, mivel idegen nőkkel kelénk össze. Készséggel is nyilatkoztak, ezen idegen asszonyokat gyerme-? keikkel együtt elbocsátani, hogy minden üriigy elinellőztessék az apákhozi visszajövetelre; sorsukat egészen Ezdrásra bízták mindenben engedelmességet ígérvén, akármit intézne. És Ezdrás, ki népe vétkének elengedtetése miatt szigorú böjt-