Danielik János: A katholicus egyházi javak- és alapítványokról tulajdonjogi tekintetben (Pest, 1848) - 02.429

kai, kézi munkájokkal, filléreikkel, ’s különösen a’ kéregetö szerzeteknél, ruha- ’s élelmiszerek’ szolgál­tatásával is járultak. Ez utóbb említett szerzetes-ren­dek föképen, a‘ kath. nép’ önkénytes adakozásainak köszönik kétségkívül mindazt, a’ mivel birnak, vagy egykor bírtak- Ezek’ javai tehát a’ legszorosabb ér­telemben, a’ szegények’ öröksége, a’ kath. nép’, és általa az egyház’ tulajdona. ’S mégis honnan vettük a’ vallásalapnak pénzbeli alapítványait, ha nem leginkább ezen kolostorok’ eladott, mindennemű ingó és ingatlan javaiból, ’s azon tőkékből; mellyeket az atyák, fillé­rekből századokon át gyűjtve, meglakaritottak? Volt idő, midőn a’ világi urak vetélkedtek, a’ kolostorok’ részére gyakran saját örökségöket is átengedő egyhá­ziakkal, ezen intézeteknek akár alapításaakár meg- adományozásában. Így Bánffy István 1221-ben, a’cis- terczi rendbe lépvén, II. András’ engedelmével, örök­ségképen rászállott javait, a’ szent-gothardi apátságnak ajándékozta. 21) Boleszló váczi püspök minden öröklött javait, úgymint: Lelesz, Oylith, Paylem, Csernafalu, Kapus, Vizaka, Kanár, Hermely, Gyueres, Zolunla, Mikusa, Megyer, Fauchol, Kabala, Gures, Hagymás, Nahrer, Nikad, Besenyő helységeket ’stb., a’ leleszi prépostságnak hagyta; melly alapítványról II. András 1214-ben kiadott oklevelében ekkép emlékezik: „Uni­versa praedia sua cum libertinis, servis et ancillis,ra­tione haereditariae successionis ad se devoluta, seu quae ex munificentia regia vel prin cipum regni collata noscebantur .... contulit.4422) A’ lá­tóhegyi (,Lapidis refugii1) carthausi kolostort Sze- pességen, András carthausi szerzetes és egy tár­29 2l) Cod. Dipl. Tom. III. Vol. I. p. 329. 22) Cod. Dipl. Tom. III. Vol. I. p. 153. Tom. VII. Vol. V. p.204-217.

Next

/
Thumbnails
Contents