Vezerle Gáspár: Válasz n. t. Prámer Alajos kassai szent széki aljegyző úrnak, a káptalanok eltörölését indítványozó röpiratára (Eger, 1849) - 02.428
8 az isién anyaszentegyházát vezérleni, mellyel a maga vérével kereseti44 (apóst: csel: XX. 28.) — íme! vezérekül rendelteknek nevezi itt szent Pál a püspököket az isten anyaszentegyházában , a mit a másod rendű papokról sehol sem olvasunk. Hogy pedig a püspök nevezet alatt, nem a másod rangú egyháziakat, vagyis presbytereket sem ezek segédjeit a diakónusokat, annyival inkább nem értette a hívek közös gyülekezetét , nyilván kitetszik abból: hogy a presbylerek fölött vizsgálói, és bírói halaimat tulajdonit a püspököknek, arra intvén Timotheus püspököt, hogy ,a presbyter ellen vádat el ne fogadjon: ha csak két vagy három tanú nem bizonyítja. Ha pedig vétkeznek feddje meg őket44 (1. Timoth. V. — 19 és 20.) Nem világos e ezekből, hogy a Krisztus igaz anyaszentegyházában kezdettől óta első rangú elöjárók valának a püspökök, kiknek hatalmuk nem csak a hivök tanuló gyülekezetére, de a tanítókra is, minők valának a presbyterek kiterjedt. És ha ezen Jézustól nyert hatalmat gyakorolták is a Krisztus anyaszentegyházának első püspökei, lehet e őket vétkes vakmerőség nélkül „önkényes autocrai hatalomról'4 vádolni, és azt mondani hogy „saját akaratjokat törvény szerint tolták föl.44 ? Hogy pedig később találtatlak egyesek, kik püspöki fő hatalmukkal visszaéltek, vagy talán hivatalbeli eljárásukban absoíulismusra is fajullak tagadni nem akarom: de azért lehet e az egész püspöki kart, vagy annak nagyobb részét absolutis- musról vádolni igazságosan ? nem ! és erősen meg vagyok győződve, hogy P. A. ur isim absoíulismusra vágyó vagy ezt gyakorlott püspököket tudna is fölfedezni, csekély számmal volnának azok , azon jeles és szeretettel kormányzott főpásztorok irányában . kik atyai hajlamúkat bő mértékben kitüntették azon egyháziak iránt, kik a napnak terhét , és hevét velők együtt viselték a hívek legeltetésében — Csak igazságosak legyünk, s ne engedjük magunkat az előítéletektől megvakítatni, vagy u külérdekektöl gyáván legyözetni; akkor tisztán fo-
