Vezerle Gáspár: Válasz n. t. Prámer Alajos kassai szent széki aljegyző úrnak, a káptalanok eltörölését indítványozó röpiratára (Eger, 1849) - 02.428

incs somnii a világon, a mi biztosabb alapon nyugodnék mini az igazság. Nem retteg az előre az üldözők seregétől, tudván: hogy „az igazság mindeneket mcigyőz“ (3. Esdr. 111. 12.) Nem fakad panasz szavakra a kitört üldözések előtt, bízván hogy olly erős paizs védi öl mellyen minden ármány nyilai megtörnek. Azért midőn P. A. ur kitűzött mottóit olvastam, mindenek elölt megvallom ezen gyanú támadt bennem: alig ha igaz ügy az meliyben felszólal. „Mit mond ugyan is kellős mottóiban? Jézus szavaira vonatkozva azt mondja először:4* Si male loculus sum testimonium perhibe de malo, si autem bene quid ne coedis? és másodszor ..ha igazai mondok nékíek miért nem hisztek?“ Ezekből úgy látszik, hogy P. A. ur már előre megvolt győződve arról: hogy „male loculus sum“ és előre félt mint nem igaz ügyet vitató a roszalók csapásaitól azért időnek elölte protestáll mondván, quid me coedis? Nem igy cselekedett Jézu^, kire hivatkozik! 0 mentegetőzés nélkül kimondd az igazságot és csak akkor védelmezte magát, midőn az igazság mondásért arczul csapatott már. Azután P. A. ur mintegy isteni tekintélyt látszik röpiratának kivívni akarni, midőn Jézus szavaival kiáll föl: „ha igazságot mondok néklek miért nem hisztek ?“ De egyszersmind elárulja az ügy igazságtalanságát mintegy eleve sejtvén: hogy sokan nem liien- denek szavainak. Az igaz ügy senkitől sem fél, és eleve sem elnyomatásról , sem hitel hiányról nem panaszkodik. — De menjünk a röpirat tartalmára. —

P. A. ur röpiratának kezdetén simogatni akarván a kathol: papságot, kikel azon gyanúsítok ellen, kik azt „reaciionarius érzelmekről vádolva, minden laláris