Vezerle Gáspár: Válasz n. t. Prámer Alajos kassai szent széki aljegyző úrnak, a káptalanok eltörölését indítványozó röpiratára (Eger, 1849) - 02.428
40 volna; nem különben mint néhány káptalanok tagjait ékesítő diszjeleket. De tudjuk a történetekből is hogy minden nemzeteknél divatban volt a kilünőbb érdemüe- kel küljelekkel megkülönböztetni. Már a hajdani, görögök is a vitézségben kitűnőket diadali koszorúkkal ajándékozták meg mellyekkel fölékesílve jelentek meg a nagyobb gyülekezetekben. A fő papok is az ó teslamen- tornban megkülönböztető öltözettel éltek, pedig magának a mindenhatónak rendeletéből. Nincsenek e mai nap is a polgári társaságban érdem diszjelek, mcllyek valamint jutalomul, úgy serkentésül szolgálnak a hazafiui érdemek tételére. — Hát csak az érdemes egyháziaktól kelljen e megvonni az érdem megismerésének kitüntetését. ? Avagy nem tudja e ön, hogy a világ még az egyháziakban az emberi természet gyengesé'énéi fogva a külsőre sokat szokott tekinteni? ide értvén természetesen , hogy a külső dísz, és megtiszteltetés senkit fölfuvalkodottá ne legyen; a mit egy bölcs egyházi férfiban fölsem is tehetni. — Azért engedjen meg P. A. ur, ha azt nyilvánítom, hogy azon kifejezése, mellyfcl a kanonokok veres övveli megkülönböztetését „gyermekies jelnek“ nevezi több mint szerénytelenség.! De még ezzel meg nem elégszik P. A. ur epés kifakadása a káptalani tagok ellen, hanem azt mondja: habár „föllehet tenni, hogy a káptalanok fölállítása kezdetében tagjai az apostoli szelídség, jámborság, s alázatosság elveit szem elölt tartva, egyébb alpaptársaikat testvéreikként tekintették is, de később tán uralkodási vágyuktól elragadtatva, a nyomorral küzdő, és terhet viselő alpapságol saját társaikat — — megvetni, lenézni, és gyakran méltatlanul is illetni nem vonakodtak — a dicséretes kivételeket azonban nem tagadom“ — Egy részről méltánylat; de más részről vastag rágalom tűnik elő ezen nyilatkozatban. Méltánylat, midőn az első káptalanok tagjait a kereszténység szép jellemeivel dicsőíti. Rágalom, midőn a későbbieket, és mostaniakat szeretellenséggel bélyegezvén „tán uralkodási vágy-
