Vezerle Gáspár: Válasz n. t. Prámer Alajos kassai szent széki aljegyző úrnak, a káptalanok eltörölését indítványozó röpiratára (Eger, 1849) - 02.428
25 ut unus de presbyteris electus superponeretur caeteris, ad quem omnis Ecclesiae cura pertineret, et schismatum semina tollerentur „Ezen nyilatkozat fölhozott szavaiból csak az tűnik ki, hogy Korinthusban nem vala még akkor püspök , és hogy ott az apostolok idejében hitszakadás, és meghasonlás ütött ki az új keresztények közölt! hogy pedig azon szakadás arra bírta volna szent Pál apostolt, hogy mivel még Korinthusban püspök nem volt, egyet az ott lévő presbyterek közül a többiek fölibe rendeltetni parancsolt volna, annak nyomára szent Pál levelében nem találunk , valamint arra sem; hogy az apostol által elhatároztatott volna az egésfc világra, hogy ne rendeltessenek püspökök, hanem a presbyterek közül egy a többi fölé állitassék, kinek az egész egyházra gondja lenne. Tudjuk is mind a szent írásból, mind az egyházi történetekből, hogy valamint Krisztus Jézus, anyaszenlegyházában püspökökül rendelte apostolait a hívők kormányzására; valamint az apostolok is rendeltek egyházankint püspököket; úgy az apostolok idejétől óta állandóan létezlek egyházainkban püspökök, kik tekintélylyel, és hatalommal diszleltek nem csak a nép, és egyház szolgái, de a presbyterek fölött is minden időben, pedig isteni rendeltetésnél fogva; miután az első püspököket maga az isteni mester Krisztus Jézus rendelte. Azért szent .léromos atya nyilatkozatának második részére, mintha nem isteni rendelésből, hanem inkább csak szokásból bírnának a püspökök nagyobb ha talommal az egyház kormányzásában, és mintha a püspöki hatalom a presbyteriumból keletkezett volna , csakugyan oda látszik mutatni, hogy szent Jéromos atya itt túlbuzgóságtól kissé elragadtatva tette a fenidézet nyilatkozatát; mit minden tudományossága mellett is csodálni nem lehet, megemlékezvén: hogy az senkit az emberiségből kinem vetkeztet, és hibázhatlanná nem té- szen; sött gyakran a legjobb irányuakat is túlhajtja az igazság ösvényén, a mit később higgadt ésszel megismernek és visszalépnek. — Egyébbiránl e tárgy bő
