Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420

67

— az életben legtöbben alkalmazták magokra a* következő szavakat: „séd non omnia expediunt54 ,,de nem minden használ54 — a’ Kor. Iső lev. 10 r. 22 v.

— az evangéliumi szabadság megtermetté fönséges gyümölcseit, — a' világ történetének lapjai nem mutathatnak fel olly magasztos jelleiniségekef, olly nagylelkűséget, — az önmegtagadásnak olly fönséges példáit, millyenekke! az apostoli korszak dicsekedhetik;

— mert csak az evangéliumi szabadság’ napjának su- gárai képesek illy fönséges gyümölcsöket érlelni a’ fogékony keblekben; — és épen innen kitetszik:

2or. A’ papi coelibatus törvényének czélszerüt- lensége; — fel kell ugyan is tenni, hogy ez csak abból a’ czélból hozatott^ hogy az egyház annál tökéletesebb életű papokkal bírjon; — azonban itt is teljesült, — mi nagyon természetes, — és mit a’ tapasztalás mindenkor bizonyít; —hogy mennél inkább kor- látoztatik kívülről az akarati szabadság, — annál kevesebbé hajlandó az a’ hősies magaviseletre; — mennél több a’ törvény, annál több az áthágás, és hol a’ törvénynek betűje megnem ölethetik, szelleme gyilkoltatik le, —czélja hiusiltátik meg, és a’ képmutatóknak serege merül fel;— őszintén megvallom, nem érzem magamat hivatva botrányokróli értekezésre, és azért e’ pontnál sem mondok többet, csak ennyit: hogy sem én, és talán senki sem tartaná igazmondónak azt, ki a’coelibatus törvénye alá vetett papoknak legnagyobb részéi, — a’ coelibatus törvénye nélkül élt papoknak legnagyobb részénél nem hogy evangeliumszerübbnek (a’ mi már elég a' kérdéses törvény czélszerűtlenségének bizonyítására), de erkölcsi tökéletességben hasonlóknak is állítani merné, pedig azok is csak olly emberek voltak, mint á’mostaniak; a’minden erkölcsi szennyel