Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420
56 quod debuimus facere, fecimus“ ,,haszontalan szolgák vagyunk, a' mit cselekednünk kelleti, cselekedtiik“— utalom ezenfelül az üdvözítőnek válaszára, mell/et Péternek adott eme kérdésére Máté 19ik részében: ,,Ecce nos reliquimus omnia, et secuti sumus te, quid ergo erit nobis?“ Ime mink mindenünket elhagytuk, és követtünk téged, mi lészen tehát nekünk? — kit azon válasz ki nem elégít, — ki az urnák szőllőjében tett munkájáért azon kívül, mit, mint az óltárnak szolgája, élelmére az oltárról kap, még egyéb földi jutalmat kiván, az elvesztette, ha lett volna is, minden érdemét; az megszűnt lenni Krisztus követője, — az nem méltó hozzá! — az egyháznak pedig feladata az emberek' gyengeségéhez magát alkalmaztatni azon értelemben: hogy semmit, a’ mi erejököt felülmúlná, vagy azt nagyon megfeszítené, Jézus’ törvényének, a"' szelíd igának, könnyű tehernek szelleménél fogvást nekik ne parancsoljon; — de az emberek hiúságának, nagyravágyásának, kíváncsiságának, telhetetlenségének nem hízeleghet, nem tömjénezhet, sőt nem is engedhet. M) A’ papi íiötclciiségröl. Az embernek élete e’ földön egy szünetleni harcz, küzdelem a’ szellemiség, és érzékiség közölt; — egyik a’ másikát szünetlenül felülmúlni törekszik; — és Krisztus tanjának az a’ feladata, hogy embert tanítsa önmagában a’ szellemiségnek az érzékiség felett diadalt szerezni ; — mennél kevesebbet enged valaki az érzékiségnek, annál nagyobb hőssé Jézusnak, és evangéliumának; — ki mindenről, mi kedves, letud mondani Jézusért; — ki mindent, mi kecsegtető e’ világon, fel