Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420

40

Már hogy mindezen fiinctiókat m a "a saját személyéhen egyedül végezhesse, — mind ezen kiitélességéit saját személyében minden segítség nélkiil betölthesse physical, és moralis lehetetlenség! — physical lehetetlenség a* személyes tanításra, kegyszerek kiosztására, rs feiiigyelésre nézve a' tágasabb körű egyházban, mellynek hívei több egymástól távol fekvő helyeken laknak; — arra rendeli tehát ar püspök a‘ presbytereket, és diakonokat, hogy őt a‘ tanításban, kegyszerek' kiosztásában, ar hívekre való feliigyelés- ben segittsék; — de hogy ismét ezeknek oda, hová kell, elhelyezésében, — Jézus evangéliumának szellemében azon egyház szükségeihez, és környiilményei- hez mért szabályok' hozatalában, és intézkedések tételében, — az engedetlenek' elitélésében, és megbüntetésében a* püspök önmagára hagyatva sikeresen működhessék, — tekintvén az emberi gyarlóságot, morális lehetetlenség; — az tehát a* püspöknek lelki ösmérctes kötelessége, hogy minden illy dolgokban a’ presbyterek, sőt diakonok tanácsát is kihalgassa, — hogy igy ar dolognak minden óldalról szoros megvitatása. kikutatása, és megforgatása után történhessék általa az intézkedés; — mondám: „általa“ — mivel bár a" püspöknek lelkiösméretes kötelessége a’ presbyteri, és diakoni kart kihalgatni, — de nem kötelessége azok' akaratjának, vagy tanácsának okvetetlen hódolni, hanem csak akkor: ha az vagy saját meggyőződésével találkoznék, vagy az annak támogatására felhozott okok képesek voltak ellenkező meggyőződését megváltoztatni; — mert azon egyházban, melly Krisztustól vette a* lant, a’ törvényt, és melly csak