Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420

jók is a' népek elibe törvény gyanánt állittatik fej, — kik ravaszságban, ámításban, fosztogatásban keresik boldogulásukat? — és ti a’ szegény alázatos apostoloknak utódi mit kerestek azon fajnak emberei között, kiknek a’ fő zsarnokok a’ nép rovására jó konczokat löknek, hogy zsarnokságuk’ támaszaiul szolgáljanak a’ nép ellenében? — Jézus a’ nép üdvözítője volt, a’ népért adta lelkét, — az apostolok a’ népért éltek, hpltak; — és ti a’ népnek érdekei ellen, saját tanotor kát czáfolva, kiizdetek, — a’ nép elleni szövetkezésben részt vesztek! — el el a’ Babyloni kéjhőlgyeJ, inelly nem egvébb, mint az egyháziaknak világi uraságuk, melly Rómában a’ héthalmú városban érte el fő pontját, — el a’ gyalázatossal, melly a’ Jézus szentjeinek, és martyrjainak vérétől részegen, a földnek fejedelmeivel bujálkodott, el a; kárhozatossal, — és az evangélium hirdetőji győzelemről győzelemre fognak haladni, — ps az evangélium nagyszerű diadalnapja nem sokáia elfog jönni!!!

A’ teendőkről.

Az eddigiekben ki van mondva átaljában a’ teendő; — t. i. az egyháziaknak világi uraságát, melly az egyházat igazi belső szabadságától megfosztotta; — melly az evangéliumnak az egész világ feletti nagyszerű diadalát, mellyre hivatva van, késielteté, — minden áron megkell szüntetni. —

Hogy Kómával, a’ katholikus egység közép pontjával, de egyszersmind az egyháziak' világi uraságának fő pontjával e’napokban mik fognak történni,— valljon itt e már az idő , hogy az egyház látható főnöke, mint egy szabad köztársaságnak egyszerű polgára hirdesse magas apostoli székéből a’ népeknek, és nemzeteknek az örök igazságon épült üdvözítő evangéliumot,