Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420
3G az több nagy és szent férfiakat kebelében? — az Isten igéjének Jézus által kivont kétélű fegyvere harczot kíván, — békéről szó sem lehet, mig az egész \ilág illegnem hódol az evangéliumnak, mig annak szent elveitől át nem lesznek hat\a minden institutióji: — „nem jöttem békét küldeni, hanem kardot“ monríá az Üdvözítő Mat. 10 r. 34 v. barczok között edződik az evangélista, harczok között tűnik ki az egyház dicsőssége, akkor, midőn a’ világ minden hatalmai ellene szövetkeznek, és ő mindnyájakat legyőzi! — nem a' fejedelmekkel való traiikákkal, diplnmatizálással, és ar hatalom feletti nyomorult czivakodásokkal emelhetik az egyház javát, es dicsőségét annak ügyvivői; — hanem ha a' világ minden hiúságitól, hatalmától tartózkodva, minden erejüket, tehetségüket az evangéliumnak szájjal, és élettel való hirdetésére szentelik!— valóban, ha a'pápák a’helyett, hogy világi hatalmok, és uraságuk határinak minden utón, módoni terjesztéséről gondoskodtak (mi egyébiránt a' világi fejedelemségnek természetében van),— megvetve mindezeket, úgy, mint dicső elődjük Péter, és szent követőji, mindent elhagyva, minden egyebet feledve, mindent megvetve csak az evangéliumért éllek haltak v olna, — hiszem, hogy már eddig kilett válna viva az evangéliumnak azon nagyszerű győzedelme, mellyre az hivatva van, midőn az emberek a* polgárzatban sem ösmérve ur, és jobbágy között külömbséget, hanem mint egy atyának gyermekei, mint igaz testvérek, az evangélium szellemében alkotott törvények oltalma alatt haladnának ez élet pályáján keresztül azon örökre boldog haza felé, hol létünknek végczélja levan téve! — most pedig, ha szét néz az ember e' földön, mindenütt csak nyomor, ínség, önkény, zsarnokság, casztaigőg, rabszolgaság, árulás,
