Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420
22 Atínak rovására tölthetnék be, p. o. ha az egyházi hivatalnokok saját személyükben való katonáskodásra köteleztetnének. — Végre 5ör. Bár az^egyház ösmért szent czéljánál fog- vast, semmit, mi a‘ polgárzat igazságos czéljaival ellenkeznék, bizonyosan nem kiván; — de mivel az egyház gondjaival e’ földön megbízott emberek csak gyarlók, néha rósz akaratuak, és igy az egyház firmája alatt ennek szent nevében a" polgárzat igazságos czéljaival ellenkező dolgoknak szerzőji lehetnek; — a" polgár- zafnak jogában, és érdekében fekszik arra felügyelni: hogy illyesmi ne történjék. Illy viszonyok illetik az egyházi, és polgári társadalmakat, természetüket, és czéljaikat tekintve; — illy egymásiránti viszonyok mellett egyedül kivihető az: hogy e' kétféle társadalom nem csak békés egyetértésben egymás mellett létezzen, hanem egyik a-' másikát erőteljesen támogatván az emberek jóllétét és boldogságát együtt sikeresen eszközölhessék. n i r á l a t. Hogy pedig az egyházat, és polgárzatot természetüknél, és czéljaiknál fogvást illy egymásiránti viszonyok illetik, — azt ekképen fogom megmutatni. Az emberi méltóságnak, boldogságnak lételeme a szabadság; szabadság az igazságnak legbiztosabb próbaköve, az erénynek szülője, és nélkülözhetetlen feltétele, melly mellett ha valami meg nem állhat, megérdemli: hogy dűljön, és vesszen; — szabadság nélkül semmi nagy, semmi szép, semmi nemes, senki jó, senki boldog nem lehet; — a' polgárzatnak tehát, soha sem szabad szeme elől eltéveszteni azt: hogy semmit egyebet megne tiltson, mint azt: mi mellett ez ólját einem érheti, a" polgároknak szémélyeiket és vagyonúikat
