Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420
r K ezen legnagyobb ellenségét; — azonban ezek sem elméletileg, sem a’ történt kísérletek után a’ tapasztalás utján nem veszik észre, hogy emberek között nem jöhet létre olly communismus, melly mellett az önérdek, az önzés az emberek közzül végképen kiirtathatnék; — nem veszik észre: hogy a’ családi, és polgári el- különzés valamint egy részről ugyan az önzésnek nagyobb tápanyagot nyújthat: úgy ellenben magasztos családi, és polgári erényeknek is teremtője; — nem veszik észre: hogy az emberi élet nem egyéb küzdelemnél, harcznál, hol a’jóra, és roszra való hajlamnak szünetlenül küzdenie kell egymással; — fosszd meg, ha lehetne, az embert a’ bűnre, és erényre való alkalomtól, és moralis életét fojtottad meg; — és végre, mi legfőbb, nem veszik g'szre: hogy a’ religio, az egyház van épen arra hivatva, és rendelve: hogy az embereket az önzés, és minden nemtelen szenvedélyek legyőzésére tanitsa, és legszentebb okokkal ösztönözze, és segítse; — hogy a? családi hajlékot a’ legszentebb családi erények szentélyévé tegye, — hogy morálig befolyásával a’ polgári társadalmak szerkezetét od;^ vigye: hol az önkénynek, magán érdeknek, és önzésnek legkissebb tér nyílik, úgy, hogy noha a’gonoszság, és gyarlóság sok akadályul szolgál az egyháznak c’ tekintetben, mind a’ mellett bátran remélhetjük: hogy ezen egyház a’ családilag, és polgárzatilag egymástól elkülönzött embereket, test és vér szerént is egy törzs «♦i'ától számlázottakat, egy családot képezőket az igazság, — a' minden erény kútfeje által valódilag egyesíteni fogja, a‘ minek megtörténtével leend csak az egyháznak nagyszerű feladata megoldva. Mind a háromféle társadalom utolsó czéljában megegyezik, melly az emberek boldogitása; — de hogy — 9 —
