Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

58 példáival előállani, mivel a' mindennapi tapasztalásból is láthatni; hogy a' szépség magában, ha belső nemes tulajdonságok­kal nints egybeköttetve: épen csak ollyan mint a' szappan-hólyag , melly a’ benne- játszó külömbféle színeknél fogva egy kis ideig ugyan gyönyörködteti a' nézőt ; de semmi állandó valóság sem lévén benne, véletlen elpattanásával egy kis mocsoknál egyebet nem hágy maga után. Melly sze­rént mind a' mellett hogy a' szépség külö­nösen gyönyörködteti a' szemeket, ’s bi­zonyos időkben még maga az okosság előtt is becsben van : leginkáb csak első látásra szokot szédítni, addig, míg a'vágyódó in­dulatok érzéseikhezképest ki nem elég.t- tetnek. Mihelyst pedig a' gyakoribb látás­nál fogva a' lélek valamelly megkedvelt tárgyát mind jobban-jóbban ismeretségibe vészi: már azonnal veszít becséből, 's a miilyen mértékben egy bizonyos ideigimád- tatott, a' szerént csekély idő telve meg­vettetik, és akkor a’ szépségben képzelt boldogság helyett a' boldogtalanság áll-eló. Mennyi ezer meg ezer tapasztalások bizo­nyítják azt, hogy a' hol a' szíveket csak a' puszta szépség kötötte öszve : ott a' sz3-

Next

/
Thumbnails
Contents