Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

47

legjobban és pontosabban telyesítsék is kötelességüket még is boldogtalanok.

Ha azon világot nem ismerők, kik tapasztalatlan létökre a’ nagy rangúakat egyenesen a' dicsőség közepén lenni gyanítják, csak kitsiriy részben bételunthet- nének is a' fényes hivatalokban tündöklők’ viselt dolgaiba, 's azoknak sok féle kedvetlen környűlállásairól valamelly részben magoknak ismeretséget vehetnének : melly irtóztató bámulásra ragadtatnának el; midőn képzeletük' ellenére látnák azt, hogy sok fő méltóságok, az ő fényt mutató nagy uraságjok mellett minémű szánakozásra méltó helyheztetésben süllődnek! midőn azok, hol felebb valóik, hol alatt valóik által gyakran minden helyes ok nélkül is szívre hatólag meg sértetnek; — midőn a' mások bajaival egészen a’ kábú- lásig tépelődni kényteleníttetnek; — midőn sokszor a' legigazságosabban elkövetett dolgaikban is hamis leikűséggel'srész- re hajlással vádoltatnak; — midőn a' bé- vezetett szokás szerént megkívántató pompákra szükséges költségeknek gyakori hí- jánossága miatt , szívükben , leikőkben kedvetlen érzésektől rontsoltatnak. Hát a'