Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

az emberek csak nagy munkássággal, lelki és testi törődéssel sok esztendők alatt szerezhetnek, még is nehány napok alatt egészen könnyen elveszíthetik. Az emberi állapotot érdeklő dolgokban mindenek felett legnehezebb az élet'javait, tisztességeit, és gyönyörűségeit bőv mértékben úgy bírni 's használni tudni; hogy az ember az illendőség és becsület útján tévedés nélkül járhasson. Mert az emberi szív azokkal sohasem telhet bé ; mivel nemesebb jókkal egybe köttetett czélra van teremtetve, eisern lehet nélkülük; mivel valóságos elren- deltetését még el nem érte. 31inden felettébb való módok pedig az embereket rend szerént kicsapongásra és viszsza élésre szokták bírni. — Egy nagy Sándor mindent el akart foglalni; hogy határtalan kívánságainak bétölthetésinél fogva vak remény- je szerént boldog lehessen. — Egy Diogenes ellenben mindent megakart vetni; hogy magát semmire szorultnak i'smértethetvén szinte boldognak tartattassék. Mi különös és egymással ellenkező feltételek voltak ezek az óhajtott boldogság' feltalálhatásá- ban! Amannak szíve olly igen üres volt a' józan okossággal eggyütt járó erányos kívánságoktól; hogy az egész világot sze-