Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

35

nyen hajlandók az elbízottságra, mit pedig rendszerént veszedelem szokott követni. — Kvintziusz csupán négy hold szántó földel bírt, ’s fővezérré is az eke mellől liívattatott el, 's ellenségén dicsőségesen győzedelmeskedett ; mivel eszét 's erejét öszveszedvén szoros kötelességévé tette az okos vigyázatot. Kraszszusz ellenben tizenöt millióknak ura lévén, magáról nagyot tartásánál fogva a’ Párthusok ellen folytatott hadban tulajdon éltével eggyütt az egész hadi testet elvesztette.

Mind ezek mellett azonban a' tisztességes utakon, módokon szerezhető jószágok' és gazdagságok’ okosan bírásai 's használásai épen nem kárhozatosok ; sőt azoknak megszerezhetésére, mellyek az élet' jobban lehető feltartására múlhatatlan hasznos eszközök, inkáb ki-ki köteles természet szerént is törekedni» Mert akármint okoskodtak bárnémelly régi bölcsek , csak ugyan jobb az embereknek a' természet' szükséges jovaival elegendő mértékben bírni, mint nem bírni; a' bővség mindég jobban megeggyez az emberi természettel: minta' szükség, és sokkal több jóknak végre hajtására alkalmatosok az elegendő vagyonnal bí3 *