Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

33

kor magok emberiségből kivetkezett ember formáknál egyebek nem lévén ; a' he?- lyett hogy számos jövedelmeikkel okosan élni tudnának, 's a' magok és ember társaik jovát előmozdíthatnák: nem hogy a boldogsághoz közelíthetnének, hanem in- káb az üres fejeknek mindenkori rendes tu- Jajdonjok szerént , felesleg való vagyon- jokban magokat elbízván, igen könnyen fel- fúvalkodottságra vetemednek, azután telhetetlenekké 's vesztegetőkké lesznek ; azokból pedig ezer más kisebb és nagyobb vétkek származván , mind magokra mind másokra csak veszedelmes következéseket húznak. Ez ugyan nem egészen természetes következése a’ nagy birtoknak ; de a' vele viszsza élés sokkal gyakrabban meg szokott történni mint nem, mit ezer meg ezer tapasztalások példásan bizonyíthatnak. Mert a' világi nagy gazdagságokba el- merűlteket, az ő birtokjok és egyéb va- gyonjok' bővítésére 's öregbítésére törekedő szorgalmas munkásságjok többnyire a' nemesebb foglalatosságoktól egészen el- szokta vonni. Anaxagórás görög bölcs épen azért osztogatta-ki minden birtokait a" maga atyjafijainak; hogy mezeinek mivelésé3