Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

14

czéljának, 's ezek nélkül mindég ezer meg ezer híjánosságoknak vágynak kitéve.

Az emberek leginkább akkor hibázzák- el éltük’ folyamosának jól kiütését, midőn azon czélt választják-ki magoknak, mellyen óhajtott boldogságjokhoz jutni törekednek. Mert vélekedéseik szerént csak a' sok pénz, nagy birtok, fényes hivatal és egyéb testet csiklándoztató gyönyörűségek azon tárgyak, mellyek vágyásaikat a' lehető boldogság’ képében kielégíthetik. De hogy hiszik azt, hogy a' lélek és szív' nemesebb tulajdonságai nélkül minden külső testi jók csak haszonvehetetlenek , sőt nagyobb részint az emberi szerencsétlenségeknek valóságos kútfejei — épen nem ; hanem a' külső jók után úgy kapkodnak mintha mindég élnének és az egész világ’ javaira szükségük volna. E'nélfogva mind meg annyi utakat módokat vesznek elő, mellyeken azután nyakra, főre, űzik, kergetik egymást hogy szerencsések lehessenek. Az ifjak szép leányban, amazok szép legényben, mások a' sok pénz'rakásra halmozásában, sokan az étel ital’ bővségében, némellyek a' fényes hivatalok' viseletében, sokan pedig a' fényes kiterjedésű birtokok-