Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

8

úgy megkellene elégedni , mint a' több ál* latoknak , és kivétel nélkül egyforma tehetségekkel és élet nem módokkal kellene bírni. Hogy pedig e’nek egészen ellenkezőjét tapasztalhatni az emberekben, elég világosan kitetszik a'lélek'csudálatos mun- kálkodásiból, a'külső és belső természetben bámúlásig vitt emberi remek mívekből, mellyeket az emberek nem mind egyformán értenek és teljesíthetnek: hanem csak a' szerént és annyiban , mennyiben lelki tehetségeiket magokban öregbítni és felvilágosítni törekednek, vagy a' külső kedvező környulállásokhoz juthatnak. Mert a’ nagy mindenség’ mindenétől úgy meg vágynak az emberek a'természetben hatalmazva, hogy magok jobb voltáért, okos ta- lalmányjok és munkásságjok által mindent elkövethetnek, csak azt nem, hogy e'földnek örökös birtokosi maradhassanak. Egyenesen kötelességükké van az téve, hogy a’külömbféle teremtett dolgokból, azoknak természeti valóságjok felett még második sőt harmadik teremtéseket is elő hozzanak, s azokat tudományjokhoz és tehetségeikhez képest mindenkor szükségeikhez alkalmaztassák. Melly szerént még