Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
2. rész, vagy A' téteményes theologia
201 pedig a’ szavakat illeti vízzel moshattya magát valaki vagy tisztaságért vagy egészségért; kenheti magát a’ testi sebeknek gyógyításáért, vág)'' ellenorvosságul valameliy betegségellen; kivallhattya a’ bűnét, hogy mástól tanátsot kérjen; kenyeret és bort vehet magához a’ táplálásért; kezet adhat másnak külömbféle polgári alkunak megerősítéséért; ezért annak, a”1 ki valameliy Szentséget kiszolgáltat, bizonyos szavakkal meg kell határozni, hogy mirevaló a5 külső tselekedet: így mikor keresztel, Ki istus parantsolattyábol mondgya : En téged keresztellek az Atyának > és Fiúnak, és szent Léleknek nevében Amen; mikor a5 gyónót a" bűneitől feloldgya: En téged felöl diák «’ bűneidtől az Atyának s és Fiúnak, és szerit Léleknek nevében Ámen; mikor az Oltári Szentséget készíti, kimondgya a’ kenyér felett Kristusnak szavait: Ez az én testem, a’ bor felett pedig: Ez az én vérem; mikor a’ házasulandókat öszveadgya: őszveadlak titeket a' házasságra az Atyának és Fiúnak és szent Léleknek nevében Amen. így a* Bérmálásban, Egyházi Rendben, és utolsó Kenetben is a' kéztételt, és a1 kenést alkalmatos áldások, imádságok, vagy szavak késérik, mellyek meghatározzák, hogy ezek nem akármi közönséges dolgok, hanem az embernek megszentelésére ügyelő Szentségek. A’ tselekedet njaga deák szóval matériának elementnmnak, a’ szavak pedig formának igének mondatnak (Aug. Tract. 80. in Joan. n. 3. Conc. Trid. Sess. XIY. cap. 2). A’ Szentségeknek ezen mivolti két részén kívül a’ többi szertartások és imádságok mivolt szerint mind nem szükségesek, valamint az sem, hogy szenteltt legyen a' víz, mellyel keresztelnek, vagy az olaj, mellyel kenik a’ beteget, hanem tsak a* Szentségeknek díszesebb és épületesebb kiszolgáltatásáért gyokoroltatnak. 5. Azokhoz megkivántt szándék. Sőt még az sem elég, hogy a’* kiszolgáltató tsak szóval mondgya ki a’ formát, hanem szándékának az az akarattyának is kell lennie, hogy a5 tselekedetével Kristustol rendeltt Szentséget adgyon fel; mert ha a’ közönséges világi dolgokat nem teszszük bután és vaktában, hanem bizonyos tzélozatbol, mennyivel inkább azon felséges dolgokat így kell tennünk, a’ mellye- ken mint annyi tsatornákon ránk árad a’ Kristus vére , és az ő szenvedésének érdeme; és valamint a-1 közönséges életben semmit sem nyom, a’ mit tsak tréfából, tsúfolo- dú bol, nem akarásból teszünk, úgy a1 Szentségeknek kiszolgáltatásában is (Conc. Trid. Sess. VII. can. 11. Sess. XIV. can. 9.).
