Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

1. rész, vagy A' természetes theologia

08

tőmet és Gondviselőmet! Véghetetlemil indíttatik a’jótéte- ményre, és a* teremtményeinek boldogítására, a’ mire ügyelő tehetség az ő istenségének előző tulajdonsága, nem is önkényes, hanem a’ természetéhez képest szükségképpen való elannyira, hogy magának meg kellene tagadni magát, hogy legkegyesebb Atya ne legyen. Az ő kintsei vég- hetetlenek mint ő maga; mindnyáját az alkotmányai között szétosztya, még is neki egészen megmaradnak. És ez az én Teremtőm és Gondviselőin; ennek köszönöm a1 lételemet; ebben élek, mozgok, vagyok, és leszek (Ap. Tsel. XVII, 28.). Melly kimondhatatlanul nagy a* szeren- tsém ! A’ Véghetetlen szeret engem (Ján. XVI, 27.). Az ő egész boldogsága, a’ mennyire arra képes vagyok, az enyim is. Változhatatlanul feltette magában, hogy semminek híjával sem hagygyon (Mát. VI, 25,34.Luk. XVI, 18.). Nevezheteílen érzések elfogják a’ szivemet. Ilol veszem a’ szavakat, mellyekkel kimondhassam a’ szerentsémet, és a’ hálaadatosság ösztönének eleget tehessek ? Istenein! Atyám! kit tellyes lelkcmböl imádlak, miyel viszszonoz- zam hozzám való szeretetedet? Ellentállhatatlan erő szél- sebességgel ragad engem a’ te királyiszékedhez, pedig még is lassabban, mint magam kívánnám. Mivel kezdgycm amaz örök adósságomnak lefizetését, mellyel hozzád le vagyok kötve, hanem ha az atyai kegyességednek véghetctlenségét. megösmerein, a" földi boldogságommal hálaadatosan élek, magamat a1 jövendőre készítem , és mind a’ kettőt életemnek szentségével megéldemlem? rS ebben áll minden, a’ mit tőlem kívánsz. Melly isteni haszontzélnélkülvalóság- gal kell annak szeretni, a’ ki a’ tenger jótéteményekért egyéb köszönetét nem kíván!

Szeretem az életemet is, mint a’ te adományodat; szeretem az életemnek viszontagságait is, mint a’ meilyek tőled igazgattatnak. Tellyes szivemből megelégszel^ sorsommal, mellyet nekem szántál; mert meg vagyok győződbe, hogy ez nekem legjobb. Melly jól esett, hogy annak választását nem bíztad rám. A’ szerentse, hogy az egész világot tsak szemem pillantásával kormányozhassam, véghetetlenül tsekélyebb volna, mint hogy örök boldogságomat atyai kezedben tudom. Azért Istenem Atyám! minden gond és aggodalom nélkül rád bízom magamat (I Pét. V, 7.). Vezess engem a1 tetszésed szerint. Akármint legyenek a” viszontagságaim , zúgolódó megelégedetlenséggel soha se gántsolom a’ te végzéseidet; soha sem követem saját gondolatomat a’te parantsoiatlyaidnak rendelése ellen;