Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
96 lállyák; a' viz, melly frissíti; a’levegő, melíyet magába tzív, az ő mivoltának öszvcrontására tzélozó eszközök, íelly szűkén vannak neki kimérve a’ szerentsejavak. Egy bővelkedő miatt ezer szűkölködik; és még azt az egyet is ezer aggódással, nyughatatlansággal, gonddal, tévelygéssel, tsapással kínozza a’ bőség. Mindnyáján mindenütt nyomorúságra találnak. Az ember az ő belső tulajdonságaira nézve meszszehadgya maga után , az állatokat, de a’ boldogságra nézve mélyen van alattok. Fényeskedik amaz isteni előző tulajdonsággal az észszel: de ez a’ drága kints a’ helyett, hogy boldoggá tenné, legtöbb kézben két élű pallos, melly az életnek nyugodalmán és gyönyörűségén halálos szúrást ejt. Az ember saját eszével saját vesztére új meg új nyomorúságnak és tsapásnak elmés találója; a’ társaságos életben számtalan rosznak tereihtője. Gondtol bútol félelemtől irigységtől gyü!ölségtöl haragtól egyéb indulatoktól egymásután kinoztatván fő dolgának tartya a’nyomorúság ellen való állandó sullyós hartzolást. Legnagyobb szerentséje, mikor ezt a’ hartzolást, vagy a' mint közönségesen mondgyák, az életét hoszszabbíttya, mellynek minden bizonnyal legboldogabb pontya, niellyben annak véget vet a' halál. Hogyan? ez a' nyomorult ember legyen legkegyesebb Atyától crköltsre és boldogságra alkotva? jóság és szeretet legyen az Alkotójának egyetlenegy és örök indítója? — F. Igen is az; és örökké igaz marad, hogy az embernek elég tehetsége van, hogy amaz erköltsi jeles díszt és boldogságot magának megszerezze, mellyre természetesen képes. Örökké igaz marad, hogy a’ Teremtő semmi más ókból, hanem kegyességből jóságból szeretetböl ajándékozta meg azon tehetségekkel,, mellyeknek helyes haszonolásátol függ a’’ boldogsága. Szabadságán áll azokat okosan saját javára fordítani: ha pedig viszszaél azokkal, szükségképpen következik az ellenkező, és a’ viszszaélés számtalan nyomorúságnak forrása. És nem látta ezt előre a’ Teremtő? hát miért nem gátolta meg? Minden bizonnyal még többet is előre látott, tudniillik, hogy melly szükséges az embernek a’ tehetségeivel való okos élésre bizonyos ügyességet szerezni, melly vele, mint eszes, szabad akaratú, érdemgyüjtő, próba, és készítő helyre állított valóval nem teremhet, hanem tsak gyakorlás, önmunkálat által, és garáditsonkint megszerezhető. Ide némű- némű nevelés kívántatik, mellyröl való gondoskodást a’ legkegyesebb Atya magára vállolta; azért minekutánna amaz érdemgyűjtő próba és készítőhelyet e’ világot táméntalan
