Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
75 jutalmazója; midőn pedig az ember az ő akarattyát kita- millya, és azok szerint magát alkalmaztattya, mi egyebet tesz, mint hogy magát tökélletesíti, az Istenhez hasonló szent és boldog lenni igyekszik? Sarkalatos igazságnak nézte ezt szent Pál, midőn a’ Zsidókhoz szóiló levelében azt irta, hogy az Istenhez járulónak hinni kell, hogy vagyon ; és hogy az ótet keresőknek megfizetője (XI, 6.} ; valamint Kristus Urunk is, midőn azt mondgya: Legyetek tökélletesek, valamint a' mennyei Atyátok is tökélletes. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, a lelkének pedig kárát vallya ? avagy mitsoda váltságot ád az ember a’ leikéért ? mert az ember fia eljövendő az 6 Attyának ditsőségébe?i az ő angyalaival, és akkor megfizet kinekkinek az ő tselekedetei szerint (Mát. Y, 48. XVI. 26, 27.). O te mindennek kezdete és vége (Isa. XLII, 5—8. XLlY, 6. Jel. I, 8.)! tőled vagyok én. Te parantsoltad, hogy leg)ek; a’ te igéd képezte a1 testemet; a’ lehelleted adott bele lelket. Hogy vagyok, általad vagyok; a' mi vagyok, általad vagyok. Nem volnék, se nem gondolnék, ha te nem akartad volna. Te írtad szivembe az erkölts- nek ama szent törvénnyeit, mellyeket meg nem szeghetek a’ nélkül, hogy magammal gyalázatos ellenkezetbe ne jöjjek, és magamat saját szemeim előtt le ne alázzam. Tőled van az eszemnek alkutlan és elmellőzhetetlen parantsolat- tya, hogy erköltsös legyek, és ezzel magamnak boldogságot érdemellyek, melly után szivem eped. Te vagy ó Isten! az erköltsi országnak kezdete, szinte mint a’teremtésnek ura, melly az én munkáságomnak mivhelye. A’ melly bizonyos, hogy a1 rosztol távoznom, a' jót pedig mi- velnem kell; és hogytsakaz erköltsi érdemem szerint boldog lehetek: olly bizonyos, hogy kell boldogságnak lenni, melly után esengek; kell Istennek lenni, ki azt érdemem szerint megadgya. — Áldott, örökké áldott légy Uram, Teremtőm, Törvényhozóm! Hálaadással és szeretettel buzog megindultt szivem , midőn eszemben forgatom , hogy én a’ te eszes , és felséges végtzélra meghívott teremtményed vagyok; kimondhatatlan öröm elfogja az elmém , és legédesebb érzésekre olvad a’ lelkem, midőn erről gondolkodok. Bár tsak kedvesek volnának előtted Istenem ’s Atyám háláadó szivemnek ömledezései! — A’ te tulajdonod vagyok én mennynek és földnek ura (I Kor. YIII, 6.), az is lenni akarok, mig vagyok. Neked legyen szentelve a’ testem és lelkem. Mit tegyek? hogyan tisztellyelek?
