Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia

sem a’ másik esetben kegyetlennek nem mondhatni az Istent, úgy az Anyaszentegyházat sem, mikor azokat az igaz üdvösségtől elesetteknek tartya. Pedig ezen állításában is olly engedékeny Anyaszentegyház, a’mint a’józan elmének világa után tsak lehet. Már felüebb volt mondva, hogy akárminő hitű en. ért nem kárhoztat az Anya- szenteg) ház, a ki őszinte keresi az igazságot, és mi helyest feltalállya, annak elfogadására kész, inkább hívének {ismeri; sőt még az igaz hitben lévőktől sem kivánnya, hogy kiki mind kifejezve hidgye a’ hiendő dolgokat, hanem megelégszik az egybefoglaló hittel; tsupán tsak az in- dulatoskodó nyakas ellenkezet az, a’ mit a’ hitlenekben eretnekekben és elszakadttakban kárhoztat. Nem arányos- é az Anyaszentegyháznak ezen állítmánnyá a’ szent írásnak mondásával, hogy a’ kinek sok adatott, sok kéretik attól; os a’ ki egy talentomon nyerekedett, jutalma lesz, mint a’ ki ötön öt annyi hasznot hajtott (Luk. XII, 48. Mát. XXIV, 14—30.}? Mitsoda kegyetlenseg ez? Avagy lehet-é róla, hogy Kristus szerint sokan vannak a’ hivatalosok, és kevesen a’ választottak (Mát. XX, iG.)? Igérhet-é üdvösséget azoknak, a’ kiket Kristus a hitlenségért kárhozatra ítélt?

Valamint az embernek, úgy Kristus eljövetelének, következendőkeppen a" keresztény hitnek is tzellya az er- költs, és azon érdemlendő üdvösség (Tit. II, II—14.). Már pedig lehet az ember erköltsös, akár mit hiszen is, valamint sok Pogányok voltak, kiknek jeles teltei a’ legszentebb Katolikusnak is ditsőségére vállhatnak. Tehát minden hitet eltűrhetni. — F. Igaz, hogy az embernek végtzéllya az erkolts, dea’ kik Kristus hitének Ösmereté* re juthatnak, azoktól keresztény, és ollyan erköhs kívántatik, miilyen Kristustol megmagyarázott viszonyokon épül. Valaki azért az egyedül igaz és üdvözítő hitet az ő saját vétke miatt nem követi, az a' végízéilyának sem felel <neg. Mit tehet az Isten az ő rend kívül való kegyelmével a’ hamis hitben lévőkkel, minő jeles tettekre és jutalomra segítheti őket, arról itt nints szó; ránk sem bízta azt az Isten, és az akarattyának szabadságához tartozik. De ha az Istennek parantsoló szavára: Ez az én szerelmes fiam, kiben nekem jó kedvem telt; őtet hallgassátok (Mát. XVII, 5.), ügyelünk, és meggondoljuk, hogy mit kell Kristustol megállapított regula szerint tennünk, mellynek számos megvetőiröl ő maga előre mondotta, hogy sokan mennek a’ széles kapun, és tágas úton a' kárhozatra; hogy sokan vannak a’ híva190