Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
17 rettentő gondolat: A’ mennyországba semmi megfertezte- tett sem mehet be (Jelen. XXI, 17.); hát pokol lesz a' helyem, mert nem vagyok tiszta inint az angyal! Ellenben a‘ Katolikus, kivált a1 végső Szentségeknek felvétele után, biztattya magát, hogy van Purgatoriom, és az Isten még a’ más világon sem rontya meg a1 megtörött nádat, nem olfya el a’ füstölgő kanótot (Mát. XII, 20.). Ki látott valaha hadisereget vezér nélkül, varast bíró nélkül, országot fejedelem nélkül? Avagy mondhattya-é balgatagság nélkül a* szem a’ kezeknek: nem szűkölködöm nálatok nélkül; vagy a’ fej a1 lábaknak: nem vagytok nekem szükségesek (I Kor. XII, 21.)? hát hamind valamennyi tagok azt mond- gyák a' fejnek: lemondunk rólad, és elvetünk magunkról ? Ó Görög szertartásnak! mi tsuda testet alkottok ti még is fejetek nem lévén? — Mennyen így minden ágazaton , és tartsa öszve a’ katolika Hitet a’többi felekezeteknek tudományépületével, a’ ki arra képes, és úgy itéllye meg, van*é az Istenhez és emberhez illendőbb hit, mint a’ keresztény katolika Ilit? — Hát ha még az erköltsröl, az erköltsi és egyházi fenyítékről, és szertartásokról volna itt a’szó, mennyivel kitetszene a’ keresztény katolikaHit- nek a’ többieknél fellebbvalósága, és istenisége? 2-or Etryedül tsak a’ keresztény katolika Hit van magától az Istentől tsudákkal és jövendölésekkel isteninek megbizonyítva. Minden Iliinek, melly az Istentől kinyi- latkoztattatott, természet felett való, és isteni erőokokkal, azaz tsudákkal és jövendölésekkel mint ollyannak megkell bizonyítottnak lenni azért, mert isteni hiteladást kíván, hogy az emberek nem mint emberi találmányt, és a’ vég- tzélnak megeszkozlésére talán elégtelent aggódva, hanem mint az Istentől kijeleltt bizonyos és bátorságos utat a' tsalatkozásnak minden félelme nélkül elfogadhassák; kii- lömben nints mód benne, hogy az ember kötelesnek tartsa magát mint ollyannak elfogadására és követésére. A1 melly hit tehát a1 maga megbizonyíttatására illyen erőokokat nem tud mutatni, az nem isteni: a1 melly pedig azokkal díszes- kedik, annak isteniségéröl még kételkedni sem szabad;' item hogy szabad volna megvetni ostromolni üldözni. Már pedig a’ keresztény katolika Hitnek megbizonyítására számtalan tsudát tett nem tsak Kristus maga, és az ő Apostolai (Mát. X, 7,8. XXIV. Mark. XI, 22, 23. XVI, 17—20. Luk. XVIII, 31 — 34. Ján. II, 18—23. IV, 45. V, 14,31—47. VIII, 13—18. IX. X, 24—42. XI, 42. XII, 17. XX, 30. XXI, 25. Ap. Tsei. I. TI. V, 1—15. XIX, 12, ’s a’ t.), hanem az
