Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
108 folása ezeknek, a’ mi már feliebb (60 Kate.) meg van mutatva, hogy Kristusnak akarattya, hogy az ő religiói intézete egész világvégezetig fennmaradgyon, a’ jelenvaló értekezéssel öszvetartva. Itt mégis méltó fontolóra venni, hogy mit kell bizonyos érdeklő nyomos kérdésre ezen rósz lélek szerint felelni. Tudniillik: Mitsoda hit vagy Religio lesz akkor, mikor az emberi nemzet a1 járatókötelet már el fogta vetni? Felelet: Természetes, vagy ész- religio. — Mitsoda Isten fog azután és minő templomban imádtatni? Felelet: Az ész maga magában. — Mitsodák tehát az addig kelendő hitügyelő igazságok: a’ rettenetes szélit Háromság, a’ teremtés, megváltás, megszentelés, az Isten Fiának megtestesülése, a’ szent Léleknek eljövetele, a’ hét Szentségek, az Anyaszentegyház, a’ végső négy dolgok, a‘ keresztény Hitnek minden titkai, és azoknak megbifconyítására tett isteni tsudák? Felelet: Nem merem magamtol ki mondani, hanem az Egyházi Értekezésekben olvasom, hogy—fa pénz a’ bolondnak tarisznyájában. — Minek nézte Kristus az emberi nemzetet, mikor ezen igazságokat kinyilatkoztatta? Felelet: Hagymázban sinlődő betegnek.— Minek kell őtet tartani? Felelet: Irtózok — rebeg a' nyelvem — éppen nem szóllhatok. — hopy az ó mesterek Luther e's Calvin, és szégyenük a* Lutheri- sta és Calvinista nevezetet; és azt vitattyák, hogy a’keresztény Religio nem ollyan szándékkal van a’ földön elterjesztve, hogy örök zsinórmértékül szolgállyon az embereknek, hanem tsak mig képesek nem lesznek önmagokat vezetni, és akkor a’ téte- tnényes keresztény Religiót mint felesleges járatókütelet elvetik. — Éppen úgy tesz a’ Protestantismus mint Erantzia Országban \oltaire, Diderot, d’ Alembert tselekedett, hogy tudniillik eleintén legbuzgöbban prédikálták a’ Tolerantiát, azután az Inditferentismust de tsak azért, hogy ezeknek védpaizsa alatt megerősödgyón a Deismus Atheismus; mikor pedig már jó formán elérték a tzéllyokat, akkor minden hitet megtámadtak, és letsépöltek: úgy a’ Protestantismus is eleintén tsak az Evan- gyeliomnak tisztatágáért, és a’ betsuszott alltzikkelyeknek kiirtásáért buzgólkodott; mikor pedig a’ tolerantial» Decretum megnyitotta a’ tér kaput, kézzel labbal azon van, hogy az Evan- gyeliomnak békájától megmenekedgyen, és abba a’ képzeltt tiszta religiói állapotba juthasson, mellyre sem a* Protestantismus nevezet, sem a’ tolerantiale Decretumnak árnyéka nem esik. Es akkor a’ lesz a’ kérdés: Elhet-é egy illyen Felekezet, mellvröl sem a' honni Törvényünknek tzikkelyei, sem a’ tole- rantiaügyelő Dekretom semmit sem tsudnak, Protestánsoknak engedett jusokkal szabadsággal:'
