Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
159 »gazságai a? szent Háromság (Mát. XXVIII, 19. I Ján. V, 1 — 7.), a’ világnak az Atyától való teremtetésc (I Moy. I Zsolt. XXXII, 6, 9.), a1 Fiútol való megváltatása (Mát. XI, 27. Ján. X, 38. Zsid. I, 5, 6.), a’ szent Lélek által való szenteltetése (Ján. XV, 26. Tit. II, 54.), az eredendő bún (Zsolt. L, 6, 7. Rom. V. I Kor. XV, 22.), az Isten fiának megtestesülése (Ján. III, 16. Tit. II, 14.) 's a t. legmélségesebb titkok: valaki azért igazaknak nem tart} a a’ titkokat, az nem hisz keresztény módon; de ne is tartson számot az üdvösségre, mellyre vezet a' keresztény hit. — így meg van fejtve a’ felhozott négy kérdés. Egyátallyában pedig ez a' tanúság a* titkokból. Igaz, hogy az Isten önmagában világosság, és ó benne nints hamisság (I Ján. I, 15.), de tsak ollyan értelemben, hogy 6 világosan ért, és tud mindent, és előtte nints titok: ránk nézve pedig rejtek helyévé tette a set ét séget; elrejtett Isten ó ; h ozzájavulhat at lan világosságban lakik (Zsolt. XVII, 12. Isa. XLV, 15. I Tim. VI, 16 ). Ha pedig az ő ke* g) ességének és böltsességének tanátsábol megnyit*.}a előttünk a’ mennyei igazságoknak tárházát, és azokból, a’ miket tudnunk kell, valóban tudtunkra adgya, akkor van ugyan jusa az eszünknek győző okokat kívánni annak megbizonvítására, hogy valóban kinyilatkoztattattak, még pedig ezen erőokokat is fontolgathattya: de hogy magokat az igazságokat ollyan szándékkal mérkellye, bírálhassa , hogy, ha meg nem fogja, megvesse, arra semmi* jusa sints; nem is teheti egyeb, hanem ha az Isten tö- kélletességét tiszteletlenséggel akarja illetni , a' saját üdvösségéről pedig lemondani. A‘ helyett inkább kötelességében áll azokat hálaadva elfogadni, és a’ mikre nézve kijelentve vannak, azokra haszonolni. Az igaz bölts mindenkor mértékletes a’ religioügyelő, kivált a" kinyilatkoztatott dolgoknak megítélésében, és a’ hol megfogásra nem tehet szert, hittel elégszik meg. Inkább fordíttya figyelmét a’ religiói tudományépületnek világos mint homályos részere, inkább él azzal az önmagának el k ölt si t ök él létesítésére , és megn) ugosztalására, a’ mit megfog, minthogy a’ megfoghatatlannak vizsgálásában törje az eszét azért, mert meg van győződve, hogy ez a’ világ tsak a’ hitnek, a másik pedig a’ látásnak helye; itt )átt)uk tsak a’részt, amott pedig az egészet; itt látunk tükör által és homályban, ott pedig színről színre (I Kor. XIII, 12.); azért ab- banhadgya aJ szerfelett való vizsgálódást mint hijábanvalót sót veszedelmeset. De meg van győződve arról is, hogy
