Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia

m

hrz a' titkok, és megintik az embert, hogy vakmerőség az igazságnak ügyét gyarló eszre bízni; islentelenség és bolondság az Istent és az ó religióját az embereknek tsa- lárd és ezernyi ezer hibák ala vetett könnyére hagyni.

5-ör Egy titok sints, melly valamelly gyakorlásügyelő gazságnak vagy crköltsnek talpfáiul nem szolgálna. így az eredendő hun szemünk előtt tartya a‘ mi gyarlóságunkat, az Isten előtt inkább haragra mint kegyelemre méltó voltunkat, megfojtja bennünk a1 kevélységnek magját, tmberségesebbekké tesz, és tanít bennünket nem saját erőnkben, hanem az Isten segítségében bízni, azt tele alázatosan kérni. Az Isten fiának megtestesülése viszon- tagos szereti tre, az Isten iránt való bálaadatosságra, a’ bőn gonoszságának megösmerésére, és attolvaló őrizke- désre gynllaszt bennünket s a’ t. Egy titok sints, melly arra alkalma os nem volna, bngy a' szivünkben az istenességet neveli) e, szorosabban tsatollvon bennünket az Istenhez, éleszszc bennünk a’ bitet, mellynek számtalan a' gyümöltse. De ha nem is tudnánk, hogy mi haszonra nézett az Isten mindegygyik titoknak Kinyilatkoztatásában, nem tagadhattyuk, hogy ez a’ világ tökélletesebb életre való készület; itt illik magát megtagadni, az elméjét a’ bitnek engedelmességére hajtani, magát a" gondviselő Istennek oltalmazó paizsa alatt vezettetni hagyni, ’s így érdemeket gyűjteni, nnllyek a’ világosságnak hazájában ditsóséges féli) ességben ki fognak tetszeni.

A’ negyedik kérdést azzal fejtjük meg, hogy tartozunk elhinni a’ titkokat 1-ör magáért az Istenért; mert aj) a’ titkokban való hitellel vallást teszünk az ő véghe- tcilen tökellelességeiröl, mellyekböl erednek, és tisztelettel adózunk az ó felségének. Az Isten megmérhetetlen; az ő hatalma, böltsessége, tudománnja hatástalan (Zsolt. CXXXVII1. Jer. XXIII, ‘24.}. Véghetetlen igazságok déli napfénj ben állnak előtte, mcllyek előttünk éjféli setét- séggel be vannak vonva. Kivizsgálbatatlanok az ő úttyai, megíoghatatlanok a’ tettei (Horn. XI, 33—36.}; azért tisztében alJ az elmés teremtménynek, hogy a’ titkokat attól kinyilatkoztattaknak tudgja, a’ ki véghetetlen igaz (Zsolt. XXXII, 4. Ján. III, 33. Rom. III, 4. I Kor. I, 9.), se meg nem tsalhat, se meg nem tsalathatik (Zsid. VI,

18.}: és a1 hitét azoktól megtagadni annyit tenne, mint az Istennek véghetetlen tökélletességeit tagadni, b} Azzal hogy elhiszs/.ük a1 titkokat, meg engedelmeskedünk íz az Istennek. Ő tudniillik a’ mennynek éz földnek, élet-