Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia

IU

szükséges lett a' Megváltó, a* mint az Isten szinte Pa- raditsonban meg is ígérte, hogy annak üdejébeu elküldi, későbben pedig az Ígéretét többször is megújította, és az embereket annak üdvösséges fogadására képesítette: az Anyaszentegyház mind azokat híveinek fogadgya, a’ kik az Ígéreteknek hittek, az alatt fennálló religioi intézetben istenesen éltek és haltak, mint a’ szent Pátriárkák és Próféták, és holtok után vagy Limbusba mentek mint a1 mennyországnak örökösei, vagy egy üdéig Purgatoriom- ban szenvedtek.

Egyátallyában mikor többen ollyan szándékkal ösz- veállnak, hogy azt azonegy kormány alatt, azonegy törvények szerint, azonegy eszközökkel végrehajtsák, akkor mondhatni, hogy közönségben vagy egygyességben élnek. Illyen közönség és egygyesség van mind a’ látható, mind a’ láthatatlan Anyaszentegyháznak tagjai között is.

A’ látható Anyaszentegyházban a’ Szenteknek egy- gyessége abban áll, hogy a’ földön lakó híveknek valamint egy az Istene és végtzéllyá, úgy egy a’ látható fejek a* Romai Pápa; egyek az Elöljáróik a'legalsóbb Rendtől kezdve egész Pápaságig emelkedő egyházi szolgák, Papok, Püspökök; egyek a’ természetes és kinyilatkoztatott religioi és erköltsi törvényeik, egyek azoknak megtartására segítő malasztnak eszközei a’ Szentségek; egy a* közönséges nyilvánvaló Isteniszolgálattyok ; egy a' Kristustol megkivántt hitek reménységek szeretetek. A’ láthatatlan Anyaszentegyházban pedig a’ Szenteknek egyygessége abban áll , hogy a’ vitézkedő hívek, a’ győzedelmeskedő Szentek, és a1 szenvedő lelkek, egy lelki házat országot testet tesznek, mellyben szegletkő, országló fejedelem, és fő Kristus , ki az Anyaszentegyházat saját vérén szerezte, és magának el- jegyzette; kinek érdemei minden tagokra az ő képes voltok szerint áradnak ; kinek hatalom adatott a’ mennyben és a* földön, és ollyan név, mellyre minden mennyeinek földinek és föld alatt valónak térde meghajol; kinek or- szágolni kell, mig minden ellenségét lábai alá nem veti, utollyára pedig a' halál is elrontatik, és akkor ő maga is alája vettetik annak, a1 ki mindeneket maga alá vetett, hogy az Isten Jegyen mindén mindenekben (^Zsolt. CIX, Mát. XXVIII, 18 — 20. Rom. XII, 4, 5. I Kor. VI, 15. XII, 12—31. XV, 24, 28. Efes. I, 22, 23. II, 19—22. V, 24,25. Kol. I, 18.). Alattvalók és tagok ebben a’házban