Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
68 13.1 Pét.V,3.) nevezi, valamint mi is an közönséges beszédben Urunknak , végűire főnek, pásztornak, nagy pásztornak, lelkünk püspökének és pásztorának, pásztorok fejedelmének (Ján. X, 11, 14. Efes. V, 23. Kői. I, 18. Zsid. XIII, 20. I Pét. II, 25. V, 4.) nevezzük. De minthogy Krisíus az ő természetes valóságában, mellyben a’ földön élvén az Anya- szentegyházat fundálta, és láthatóképpen azt nem kormányozza, hanem isteni hatalommal, melly neki a'' mennyen és földön adva van (Mát. XXVIII, 18 — 20.), és láthatatlanul; azért ő az Anyaszentegyháznak láthatatlan feje; a’ Romai Pápa pedig, kit isteni hatalmával rendelt, látható, és mint ollyan Kristusnak helytartója. Élnek pedig a’ Pápák az Anyaszentegyháznak kormányozásában a1 Cardinali- soknak tanattsával, kik ebben a’ méltóságban szinte a’ Pátriárkákat is megelőzik. Az egész egyházi hatalom nem testiekre, hanem lelkiekre terjed; nem világi hanem mennyei jókra tzéioz; nem akarat ellen, hanem önkényt engedőket kormányoz; nem kényszerítő eszközökkel, hanem az Isten kegyelme után merő intésekkel tanátsokkal példákkal hajt az engedelmességre: de éppen azért mennél nemesebb a’ lélek a’ testnél, mennél bötsosebbek a’ mennyeiek alvilágiaknál, mennél szebb önkényt mint kényszerítve, legtisztább ös- meretek és indító okok után mint testkényszerítve engedni, annál felségesebb az egyházi hatalmasság minden világi hatalomnál, annál ditsőségesebb, és érdemesebb az engedelmesség. Tulajdona ez azoknak, a’ kik Isten leikétől vezettetnek; azokról pedig írja szent Pál: Valakik az Isten lelkétöl vezettetnek, azok az Isten fiai; mert nem vettétek a’ szolgálat lelkét ismég a’ félelemben , hanem a' f ogadott fiák lelkét vettétek , ai mellyben kiáltyuk : Abba (Atyánk)! Alert 6 maga a! lélek bizonyságot tesz a’ mi lelkűnknek, hogy az Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, örökösei is ; az Istenek örökösei ugyan, a’ Kristusnak pedig örökös társai de úgy, ha egygyiitt szenvedünk, hogy egygyütt meg is ditsöittessünk (Rom. VIII, 11 — 17.). Ámen.
