Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
59 nem tsak nem tiltotta meg, hanem inkább maga is azt parantsolta Mo)sesnek, bogy Kerub angyalokkal ékesít- tse fel a' frigynek szekrénnyét (II Moy. XXXI. XXXV.). Salamon is külömbféle képeket véselett azon Templomnak falaira, mellyel építtetett. A mi nem tsak viszsza nem tetszett az Istennek, hanem inkább a’ Templomszenteléskor fényes ködben annyi ditsőséggel megtöltötte, hogy a’ miatt nem járhattak el a’ szolgálattyaikhan a’ Papok (III Kir. VI. VII.). 3. A’ Keresztények minthogy első három század alatt olly kegyetlenül üldöztettek, hogy még a’ közönséges Isteniszolgálatokat is jobbára éjtzakáknak (idején és rejtek helyeken tartották, megelégedtek azzal, ha a’keresztény Religiónák mivolfi dolgában eljárhattak, nem hogy. a* fe- nyítokiekre, miilyen a képektisztelete , ügyelhettek, és a’ képekkel napfényre kikelhettek volna. Azon kívül a’ kik Zsidókból lettek Keresztények* azokban még meg volt a’ régi zsidó irtózás a' képektől; a' kik pedig Pogányságból tértek meg, ójták magokat azoktól, hogy Játszattyok ne legyei«, mintha a* pogány báivánnyaikat el nem hagyták, hanem tsak keresztény bálványokkal feltserélték volna. A’ Püspököknek, és egyházi Elöljáróknak pedig a’ lelki pásztori okosság parantsolta, hogy kéméllyék meg a1 híveknek gyengébb felét , és a’ képek tiszteletét ne sürgessék. Mindazonáltal a1 hol a’ Religiónák sérelme nélkül megtörténhetett, szinte az első században is írni faragni kezdték Kristusnak és az Apostoloknak képeit (Blanchin. int. monum. saec. I.). Eusebius egy hiteles történetíró említi az ő egyházi történetírásában (L. VII. c. 18.), hogy Panneas Válásában, mellyet újabban Fülöp Caesareájának nevezni kezdtek, őmaga látta volna azt az emlékoszlopot, mellyet Kristusnak tiszteletére emeltetett volna az az aszszony, kit vérfolyástol tsudálatosan meggyógyított. Sokkal több bizonyságaink vannak a’ felöl, hogy Ildik században Kristust pásztornak képében, ki juhot visz a’ vállán, rajzolták (Tért. de pudic. c. 7. 10.). IUdik- ban pedig, noha még gyalázatos fának tartatott a‘ kereszt, még is Kristusnak keresztét olly gyakran írták, faragták, és tisztelték, hogy ezért a'Pogányok deák szóval crucia- Húsoknak magyarul kereszteseknek s vagy kereszttiszte- löknek tsufolták a’ Keresztényeket (Tért. L. I. ad nation, c. 12. Őrig. c. Cels. L. II. Cyr. L. VI. c. Julia.). iATIik és utóbbi századokban annyira eihatalmazofí a' képeknek tisztelete, hogy tsak nem minden házban találtattak (Theod.
